Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DÖGEI IMRE (FKGP):
107 nemcsak ló húzza az ekét és a vetőgépet, mert ennek a takarmányát, az energiát a parasztember, a földművelő saját mag a megtermelte. De hadd lépjek tovább e pillanatban, és itt a szomorúság! Itt van ez a két csodálatos folyónk, és nem használjuk ki a vízi energiát, nem használjuk ki a víz adottságát! Szinte majdnem tökéletesebb esőztetést tudunk elvégezni a drinalrendsze rrel, hiszen a víz ködszerűen hullik a termőföldre, nem nyomja agyon a növényt, hanem adja neki a táplálékot. Ez sincs megoldva! A tehetetlenségünket jelzi? Bizonyára! Az elképzelésünket biztosan nem, mert magyar szakemberek tömege áll rendelkezésre ezek m egvalósításának az érdekében. Éppen ezért mindenképpen szükségeltetik az, hogy beszéljünk a területfejlesztésről. Elkeseredés lesz az emberen úrrá, amikor a 4es számú főközlekedési úton megy Debrecen, Nyíregyháza, Záhony felé, és ha valahol letér valami v égett, akár menetirány szerint balra, akár jobbra, Békés megyébe vagy akárhova, mert azt látja, hogy a vidék elmaradottsága katasztrofális. Amikor először jártam SzabolcsSzatmárBereg megyében, óra hosszáig almaerdőkön mentem keresztül. Most, legújabban p edig kiszedett almafák, üres területek vannak ott, már évek óta! Egyetlenegy kenyérkereseti lehetősége ez a szabolcsszatmári embernek. De ugyanez elmondható JászNagykunSzolnok vagy BorsodAbaújZemplén megyéről is, nem beszélve HajdúBihar megyéről, ame ly az ország egyik legkiválóbb búzatermő területe, Szolnok és Békés megyével, meg a többivel együtt. Szinte nem lehet különbséget tenni köztük! Az akarat jelen van. A tenniakarás bármely pillanatban hadrafogható, azonban valami ké sik. Valaki vagy valakik nem akarják meghallani azt, amit kellene. Budapestcentrikusak lettünk az utóbbi évtizedekben. Mindent a megyeszékhelyek, mindent az ország fővárosa kap meg. Ez helyes, mert a lüktető szív itt van, Budapesten, az ország fővárosában , innen áramlik vissza minden a vidékre, valamint a nagyvilágba, Európába és az egész világba. Azonban a meglévő kis sejteket is meg kell említeni, nem szabad elfeledkezni róluk! Tömegek állnak rendelkezésünkre. Elfogadhatatlan, hogy az Alföldet ketté szel ő Tiszán mindössze öt híd biztosítja az átkelést, amelyek negyvenötvenszáz éve épültek, s nem bírják átadni a forgalmat kellőképpen, hogy igazából bekapcsolja DélMagyarországot, az Alföldet és ÉszakMagyarországot. Amikor jelen vagyunk Európában és mind enképpen az EUhoz próbálunk csatlakozni, akkor nem lehet elfogadni - s a Kisgazdapárt nem tudja magáévá tenni - azt a lehetetlen helyzetet, ami mára kialakult. Sokszor mondtam, sokszor el is fogom még mondani, ahol csak lehet, hogy ez az állapot tarthatat lan, és minden magyar embernek össze kell fognia, de nemcsak magyarul beszélni tudó embernek, hanem érzéseiben magyar embernek, a magyar hazáját féltő embernek. Az infrastruktúrához feltétlenül hozzátartozik a területfejlesztés, azonnali megoldásként egy t anyás birtokrendszer újra való kialakítása. Azt nem mondom, hogy nem kell majd szakosítani Magyarországot, ha elértünk odáig. De egyelőre a családi gazdálkodás egyik alapfeltétele a tanyás birtokrendszer újra való kialakítása, hogy a munkanélküliek, a para sztgyerekek, a munkásrétegek bekapcsolódhassanak a feldolgozásba, a termelésbe, hogy meginduljon itt valami. Nem akarok a múltból idézni, de mindenképpen abból táplálkozunk, amikor 1945 után szinte manuálisan, kézzel végeztünk mindent, és mindent helyre tu dtunk tenni. Most meg, amikor a technika vívmányai rendelkezésünkre állnak, egy helyben topogunk! A tehetetlenségünket akarjuk konzerválni? Nem lehet! A világ bármely részéről lehet érdeklődni, jönnek a hírek, hogy a magyar szakemberek az elsők közé tartoz nak szerte a világon. Szükséges tehát a területfejlesztés koncepcióját úgy kialakítani, hogy SzabolcsSzatmárBereg, JászNagykunSzolnok, BorsodAbaújZemplén, de Veszprém megyében is, mindenütt az egész országban mindenki úgy érezze, egyformán lélegzünk és akarunk tenni valamit. Gúzsba kötöttek bennünket negyven éven keresztül. Ha más hibát nem találok a kommunizmusban, csak azt, hogy
