Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor):
108 meggátoltak bennünket a NyugatEurópához való csatlakozásban, ez is óriási hiba, amely az országot, a nemzetet majdnem kat asztrófába sodorta. Alig tudunk ebből kilábolni! Mélyen tisztelt Országgyűlés! A Kisgazdapárt és a magam véleménye is az, hogy ezen mindenképpen át kell lépni. Legyünk magyarok, hisz másképp ez az ország ott marad, ahol van - de ezt ne engedjük! Mindenképp en be kell kapcsolódni abba az egészséges fejlődésbe, abba a csodálatos lendületbe, ami 1945ben a földosztás után volt. Joggal mondta akkor az ország lakossága, hogy kaptál földet, adj kenyeret! (11.00) Kérem, adott kenyeret, és olcsó kenyeret! Kaptunk fö ldet, közel 56 évvel ezelőtt. Adtunk kenyérgabonát? Adtunk. És mit ad az ország? Drága kenyeret. Ez elfogadhatatlan, én a magam részéről semmiképpen sem tudok ezzel egyetérteni! Az Alföld, a Tiszántúl városai - mint Szolnok, Karcag, Törökszentmiklós, Püs pökladány, Túrkeve, Kunhegyes, Debrecen, Nyíregyháza - olyan feldolgozókapacitással rendelkeznek, amellyel képesek a magyar területfejlesztést megoldani - csak hagyják! Adjon az Országgyűlés olyan hatalmat ezeknek a településeknek, hogy valóban az alulról jövő kezdeményezés alapján indítsák el ezt a mechanizmust! Higgyük el, el fogjuk indítani, és meg is tudjuk csinálni! Nem kell ehhez Einstein, elég az egyszerű parasztember józan esze, és én állítom, hogy ez így meg is lesz csinálva. 1945től '48ig a mag yar mezőgazdaságot, az egész gazdaságot lefejezték. Mi ne fejezzük tovább, hanem próbáljuk azokat a sebeket enyhíteni, amelyek jelenleg jelen vannak. Olyan feldolgozóipar áll rendelkezésre ezen városokban, amelyeket felsoroltam, de még lehet, hogy hagytam is ki, hisz mást ne mondjak, az ipar fellegvára Miskolc... Mindent meg tud csinálni a diósgyőri vasgyár. Számos európai országban, talán a világ országaiban is olyan sínpáron mennek a vonatok, amely Diósgyőrből származik. Kérem, el kellett adni? Hát ez szo morú! Szomorú az, hogy mindent eladunk valakiknek, és itt áll a magyar ember, mint a mádi honpolgár. Ez tűrhetetlen, nem szabad tovább csinálni! Gondolkozzunk a terület fejlesztésén, ez egy örökzöld téma! Azt hiszem, mindnyájunk szívéhez közel áll, ezt meg kell oldani, de nem lehet elkapkodni. Nyilván elhúzódik még jó pár évig, mert kimaradt negyven év, ami szemléletváltást is követel tőlünk. De ezt meg kell oldani! Olyan csodálatos a magyar vidék! Hisz nem véletlen mondta a költő azt, hogy a föld Isten kal apja, Magyarország a bokréta rajta. Én ehhez ragaszkodom, bárhova sodor az élet, ezt nem tudom elfelejteni. És sajnálom azokat a tiszabői, tiszaburai, tiszagyendai embereket, parasztembereket, akik kétségbeesésükben otthagyják a lakásaikat üresen, ebek har mincadjára. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Érdemes ezen elgondolkozni! A véletlen folyamán 40 év kifejlesztett egy olyan katonai repülőteret Kunmadarason, amely abba megy tönkre, hogy nem csinálunk vele semmit. Ez is a tehetetlenségünket jelzi. Én innen úgy a magam nevében, mint a Kisgazdapárt nevében felszólítom a kormányt, minden illetékes országgyűlési képviselőt, hogy ezen a problémán sürgősen, mindent félretéve gondolkodjunk el, és olyan területfejlesztést alakítson ki a Magyar Országgyűlés, ami évtized ekre, talán évszázadokra mutat előre. 1998ban, amikor napirendre került ez a törvényjavaslat, amelynek általános vitája folyik, mindenki tegyen egy szeget ebbe a székbe, ne úgy, mint a Luca székébe, természetesen, de mindenképpen eredményesen üsse bele a maga szegét! És akkor nyugodtan nézhetünk a harmadik évezred elé, hogy tettünk valamit ezért az országért. Ehhez mindenkinek sikert kívánok, valamennyi országgyűlési képviselőnek! Legyen méltó ez a Ház a magyar vidék felkarolására, és tegyen meg érte minde nt, mert ez a feladat a legelemibb kötelességeink közé tartozik! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) :
