Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 9 (295. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. NACSA JÁNOS (MSZP):
100 Magyarországról az elmúlt hatvan év diktatúrái által bármilyen módon elüldözött és emigrációba kényszerült embereknek a földkárpótlásba való bevonása. (Taps az MDF, a Fidesz és az MDNP padsoraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én személy szerint mindig híve voltam a különféle problémák megoldása, az ellentétes érdekek feloldása érdekében tárgyalóasztalhoz ülni. Az egymás melletti elbeszélés, az iszapbirkózás, a z avarkeltés helyett a kormány belátásától függ a közmegegyezés lehetősége. Ez a megegyezés azt jelentené, hogy a kormány és parlamenti többsége felfüggeszti - legalább felfüggeszti, ha nem is vonja vissza, ami természetesen számunkra a legjobb megoldás lenn e - a jelen törvényjavaslat tárgyalását a népszavazásig. És népszavazásra természetesen véleményem szerint azt a kérdést kell feltenni, amit a négy ellenzéki párt és a három parasztérdekképviselet feltett, és amire az aláírásokat gyűjtjük. Természetesen e zt a kérdést akkor lehet feltenni, ha a szükséges számú aláírás összegyűlt. Kérem, afelől ne legyen senkinek kétsége, hogy a szükséges szám elérése csak idő kérdése, és ez egy rövid idő lesz. Végül megkockáztatom, hogy felszólalásom zárógondolata talán lek icsinylő vagy gúnyos mosolyt csaljon az úgynevezett racionálisan gondolkodó, érzelemmentesen politizáló képviselőtársaim arcára. A külföldiek magyar termőföldtulajdonszerzése elleni tiltakozásnak az egyes emberekben nem csak racionális okai vannak. Nem ke ll szégyellnünk érzelmi kötődésünket a szülőföldhöz! (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Így van!) A GyőrMosonSopron megyei családi napilap, a Kisalföld augusztus 25ei számában olvastam egy riportot, amelyet a megyei önkormányzat "Szülőföldünk"pál yázatán kiemelt díjazásban részesült Stoller Istvánnal készítettek. A nyugdíjas agrárszakember pályaművéről a riport végén a következőket mondja: "Ennyit tudtam szerény tehetségem szerint összegyűjteni és átadni emlékezésül. Azért, hogy sose feledjük: ne e ngedjen senki egy talpalatnyi földet elherdálni, idegen kézre juttatni. Szent nekünk ez a föld, hiszen anyánk térde nyomát viseli, eleink keserves munkájukkal, könnyel, izzadsággal áztatták, szerezték; örökre a miénk." Ezt Stoller István nyugdíjas agrársza kember mondta. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszú taps az MDF, a Fidesz és az MDNP padsoraiban. - Kisgazdapárti képviselő nem tartózkodik az ülésteremben.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Nacsa János képviselő úrnak, MSZP, akit Raskó György képvi selő úr követ, az MDNPből. DR. NACSA JÁNOS (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Milyen csapdában vagyunk? - tette fel a költői kérdést az előttem szóló Fidesz vezérszónoka. Erre nagyon nehéz vá laszolni. Azt, hogy ő milyen csapdában van, azt nem tudom, de hogy minket ebből a kérdéskörből mi érdekel, azt nagyon könnyű vázolni. Milyen csapdában van az agrárgazdaság Magyarországon? Előbb ezt a kérdést kell megválaszolni ahhoz, hogy meg tudjuk válasz olni, adott kérdésen belül egy részkérdés, a termőfölddel kapcsolatos, a termőföldtulajdonlással kapcsolatos kérdés hogyan oldható föl vagy hogyan oldható meg. Csapdában vagyunk. Az agrárgazdaság csapdája valóban óriási problémakör. Módom volt egy évvel e zelőtt itt a parlament előtt említést tenni arról a folyamatról, ami lezajlott, gazdasági folyamatról, politikai folyamatról egyaránt. A gazdasági folyamat valami olyasmiről szól, hogy 1989hez képest 1994re a mezőgazdasági termelés 3334 százalékkal csök kent. Ezen belül természetesen az állattenyésztés nagyobb mértékben, a növénytermesztés valamivel kisebb mértékben.
