Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
983 hat parlamenti pártta l fogják megalapozni a hágai döntéshez kötődő magyar tárgyalásokat. Azt gondolom, ez a lényeg, és ebben az érdemi politikai erők egyetértettek. Szeretném elmondani Torgyán József képviselőtársamnak, hogy a szavazástól függetlenül abban az időszakban a Kisg azdapárt hangosan követelte a szerződés felmondását, és kérte az akkori kormánytól, számon kérve, hogy miféle magyarság az, amelyik még ezt a szerződést még fel nem mondotta, függetlenül attól, hogy milyen volt a szavazás eredménye. Pokorni képviselőtársam nak hadd mondjam, hogy a múltat valóban nem lehet végképp eltörölni. Arra is emlékezni érdemes, hogy ebben a Házban Horn Gyula volt az, aki a nemzetközi jogra felhívta akkor a tisztelt Ház figyelmét, s úgy gondolom, e tekintetben véletlenül igaza volt. (Za j, közbeszólások.) Még egyszer szeretném hangsúlyozni azt a kormány nevében, hogy érdemi egyeztetésre és érdemi tárgyalásra hívta a kormányzat az ellenzéket. Azt remélem, hogy a parlamenti vitától függetlenül ez a meghívás valóban élni fog, és ők pedig éln i fognak ezzel. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Szintén napirend előtti hozzászólásra megadom a szót Varga István képviselő úrnak, az MDF frakcióvezetőhelyettesének. DR. VARGA ISTVÁN (MDF) : Köszönöm a szót, e lnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kormánypárti körökben nagy felzúdulást keltett az az 1997. június 12én megfogalmazott ellenzéki nyilatkozat, mely szerint: "A magyar kormány alkotmányos törvényeink ellenére idegenszerű és nem nemzeti befolyás alatt áll. Kö zjogi értelemben tízmillió állampolgár, nem a nemzet kormánya." Lehete a nemzet kormányának nevezni azt a politikai erőt, amely a legalapvetőbb sorskérdésünkkel, a népességgel nem foglalkozik egy olyan országban, ahol tragikussá, szinte visszafordíthatatl anná vált a népességfogyás? 1994 és 1997 között 103 ezer fővel csökkent az ország lakossága, s mióta statisztikát vezetnek egyáltalán Magyarországon, soha olyan kevés gyermek nem született, mint 1996ban. Az év első hét hónapjában 23 ezer fővel csökkent a lakosság száma, s mivel a halálozások száma az idén nagyobb mértékben csökkent az élve születések számánál, a természetes fogyás januártól júliusig 1300 fővel volt kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. Az előrejelzések szerint 2010ben 2 és félmilli óan (Sic!) , 2020ban 8 millió 800 ezren, 2040ben csak 7 millió 200 ezren leszünk. Ilyen tragikus helyzetben felvetődik a kérdés: a pénzügyi egyensúlyt és a gazdasági stabilizációt hogyan lehet megteremteni demográfiai egyensúly nélkül? Képviselőtársaim el őtt is ismeretes, hogy 1912ben az OsztrákMagyar Monarchiában folyósították először a családi pótlékot az állami alkalmazottaknak, s ettől az évtől az volt a politikai szándék, hogy a családi pótlék emelésén, a lakásépítések segítésén - gondolok itt az ON CSAházakra és kölcsönökre - a gyermekgondozási díjig sokféle módon segítsük a gyermek vállalását. E következetesnek mondható intézkedési sor tört meg a Bokroscsomaggal, mely példátlan támadást indított a gyermekek és a családok ellen. Ez az intézkedéscs omag megszüntette a gyedet, jövedelemhatárhoz kötötte a családi pótlékot, a gyest, a gyermekgondozási támogatást, ellehetetlenítette a lakástámogatási rendszert, és megszüntette a gyermekek után járó adókedvezményt. A szociálliberális kormány legnagyobb bű ne az, hogy a társadalmat az egyének hadszínterévé tette, az egyén elsőbbségét, a fogyasztás boldogító voltát hirdetve, kibékíthetetlen ellentétet keltve az emberi értékek, a család szentségét hangoztató polgárok és a kőfalak mögé húzódó, testőreik és embe revő kutyáik védelmében élő elit között. Ahogyan Kis Gyula képviselőtársam megfogalmazta, a kormányzat és a liberális nézeteket hangoztatók által favorizált gyermek nélküli család nem más, mint szexuális és gazdasági munkaközösség. Ezt a cinizmust a Népjól éti Minisztérium azzal tetézte
