Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
973 A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint egyált alán nem került szóba, illetőleg komolyan szóba az a tény, hogy 1977ben, a szerződés megkötésekor ennek az országnak nem volt szuverenitása, igen tisztelt miniszterelnök úr. (Taps az FKGP padsoraiból.) Miért nem hangsúlyozták önök nap mint nap, hogy egy i degen katonai megszállás alatt lévő országra kényszerítették rá ezt a szerződést?! Vagy kérdezem én: az ökológiai károk hogy sikkadhattak el ebben az ítéletben? Erre egyetlenegy logikai magyarázat van, igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy nem hozták fel k ellő súllyal azokat a tényeket, mint ahogy az ítélet is tartalmazza, hogy az adatok hiányosak voltak. Nem volt mire megállapítani az ökológiai károsodást. Tehát a Független Kisgazdapárt azt mondja: ha egyszer a magyar népnek mindenért kell fizetnie a száml át, akkor hogy lehet az, hogy csak a vezetők bújjanak ki a felelősség alól?! A Független Kisgazdapárt nem fogja abbahagyni a felelősség firtatását, és természetesen az egyik oldalról segít a problémákat megoldani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , de a másik oldalról könyörtelenül feltárja a károkozókat és a felelősöket. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót SzentIványi István képviselő úrnak, SZDSZ. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz dolog Torgyán József után felszólalni, aki, azt hiszem, ma alulmúlta önmagát. (Dr. Torgyán József: Lépjél vissza!) Olyan ember, aki teljes felelőtlenséggel nyilatkozik ebben az ügyben, az ország sorsát meghatározó ügyben. (Dr. Szabó Zoltán: Úgy van! - Taps a kormánypártok padsoraiban.) Gyakorlatilag azt várjuk el egy magyar parlamenti párttól, hogy az ügyhöz méltó komolysággal és hozzáértéssel nyilatkozzon, mert sajnos ez nem történt me g. De azt hiszem, több szót kár vesztegetni Torgyán József iménti felszólalására. (Dr. Szabó Zoltán: Ennyit is kár volt.) Tisztelt Országgyűlés! Megszületett a hágai döntés, klasszikus kompromisszumos döntés született. Mégsem lennénk őszinték, ha azt monda nánk, hogy maradéktalanul elégedettek vagyunk ezzel a döntéssel. Nem vagyunk maradéktalanul elégedettek, mert sokan reménykedtünk e teremben abban, hogy a XX. század végén a környezetvédelem szempontjai nagyobb, meghatározóbb szerepet fognak játszani az ít élet megalkotásában. De tudnunk kell, hogy ma ez az ítélet teremti meg a kereteket, ez hozza létre a tárgyalási pozíciót mindenkinek, aki felelősségteljesen akar viselkedni ebben a helyzetben, ehhez kell alkalmazkodnia. Nincs értelme a felelősök hosszas ke resgélésének, de azért egy rövid visszatekintés nem árt. Tudjuk, hogy az ügy előzményei az ötvenes évekre nyúlnak vissza. Tudjuk, hogy a vízi erőmű tervezését elsősorban politikai és nem szakmai szempontok határozták meg. Azt is tudjuk, hogy 1977ben egy r ossz döntés született. Politikai döntés született, de elsősorban nem Magyarország érdekei, hanem külső, nem is a térségben közvetlenül érintett ország érdekei határozták meg ezt a döntést. Ezt tehát jól tudjuk. Azt is tudjuk, hogy ez az erőmű olyan szakmai alapokon nyugodott, olyan megközelítésen, amelyet ma már nem tekinthetünk korszerűnek, és azok a szakértők, szakemberek, akik ma foglalkoznak a vízügy, a környezetvédelem problémáival, számos hibáját fel tudják sorolni ennek a '77es egyezménynek. De term észetesen ez a tényeken nem változtat. Az alapvető felelősséget az ügyért a Lázárkormány és a Grószkormány viseli. Minden, ami azóta történik, egy kényszerpályán mozgás. Kényszerpályán mozgott már Németh Miklós kormánya és az azt követő valamennyi kormán y, beleértve a miénket is. A miénkre az jellemző, hogy a józan realitásokat tudomásul veszi, tudomásul veszi azt, ami ebből az ítéletből is következik, de természetesen az a célkitűzése, hogy a következményekben Magyarország számára a legkedvezőbb megoldás t módolja ki, és a tárgyalások során ezt érje el. Amikor a Duna ügyéről beszélünk, nem feledkezhetünk meg a Dunamozgalomról sem, és én most elsősorban arra a mozgalomra gondolok, mely a nyolcvanas években nagyon pozitív szerepet
