Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - Az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
926 Ennek a csírái sincsenek leírva ebben a globál agrárgazdaságról szóló törvényjavaslatban. Tehát sorolhatnám azokat a problémákat, amelyek nincsenek megemlítve. Teljesen egyetértünk és helyeseljük azt, hogy a földművelésügyi miniszternek jel entésben évente be kell számolnia az Országgyűlés előtt az agrárgazdaság helyzetéről. Ide viszont már rögtön tettem egy csillagot, hogy a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól is be kell számolni. Ez sajnos nincs benne, ez olyan szemérmesen ki lett hagyva. A legfontosabb ma ugyanis a jövedelemviszonyok alakulása a magyar mezőgazdaságban, és erről kellene elsősorban a tisztelt miniszter úrnak véleményem szerint, ha eljön az időszak, beszámolni. A másik dolog, hogy a 4. §ban ugyan szavakban kinyilvání tja, hogy az agrárgazdaságot döntően a magántulajdonon alapuló változatos üzemviszonyok jellemezzék és stb., stb., és azt mondja, hogy elsősorban a családi gazdaságok, különösen pedig a fiatal gazdák gazdaságilag erősödjenek és versenyképessé váljanak. Ez egy kívánságműsor, amellyel természetesen mindenki egyetért. De ehhez a kívánságműsorhoz a szükséges feltételnek, eszközrendszernek a megnevezését hiányolom, tisztelt miniszter úr és előterjesztők, hogy miért nincs leírva! Sajnos itt nem szerepel az, hogy miként szeretnék elérni ezt a kívánalmat. Mint ahogy mondtam, egyértelműen csak az árutermelő családi gazdaságoké a jövő, és az kellene, hogy a több százezer, akár millión fölüli törpebirtokos közül, aki tudja vállalni tehetsége, ereje, vállalkozása révén, azokat az embereket kellene segíteni, hogy ők árutermelő családi gazdasággá alakuljanak, és erre kellene helyezni most véleményem szerint a hangsúlyt. Az 5. §ban az intézményrendszerről is szót ejt a tisztelt előterjesztő. Az e) pontban olvashatjuk: az a grárgazdálkodók versenyképességét fokozó intézményrendszer támogatása. Kérem, sajnos az önök három és félévi kormányzása alatt például az FMhivatalok - sorolhatnám az egyéb, a mezőgazdaságban levő szakigazgatási hivatalokat is - állandó bizonytalanságban voltak. Ha visszaemlékszünk az egymásfél évvel ezelőtti eseményre, amikor jöttek a különböző belügyminisztériumi és egyéb társminisztériumoktól a különböző összevonási és egyéb integrálási kísérletek, amelyek éppen az amúgy is rozoga alapon álló magyar me zőgazdasági szakigazgatást, agrárigazgatást segítették volna, s bizonytalanságban hagyták őket, hát bizony, nagyon ráférne az intézményrendszer támogatása. De bizony itt is a tisztelt minisztérium előterjesztése szemérmesen elkerüli azt a dolgot, hogy ha vannak köztestületek - mondjuk, az agrárkamara és a minisztérium közötti jogosítványok megosztása , szó sem esik róluk. Nem véletlen talán, hogy a Magyar Agrárkamara, amelyet pedig nem lehet támadni azzal, hogy nagyonnagyon ellenzéki elkötelezettségű len ne, hiszen inkább a kormányhoz való lojalitásáról tett eddig tanúbizonyságot, bizony a Magyar Agrárkamara is teljesen ellenzi ezt a dolgot, és visszalépésnek tartja a Magyar Agrárkamara is a nemzeti agrárprogram vitája során kialakult megállapodásokhoz kép est ezt az előterjesztést. Tehát nagyon sok olyan dolog van, amellyel ők sem értenek egyet. Befejezésül a 89. §ban is az agrártámogatás igénybevételéről ejt szót az előterjesztő. (12.40) Itt kifogásolom, és nem értek egyet azzal, hogy például a 9. § a) p ontjában az van, hogy a kormány rendeletben állapítja majd meg az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeit s a többi. Az eddigi agrártámogatások igénybevételének a tapasztalatai nagyon rossz visszhangra találtak a társadalomban. Három és fél év alatt nagyonnagyon rossz visszhangra találtak a társadalomban, s ezen változtatni kellene! Nem tartom indokoltnak, hogy a földművelésügyi miniszterre és egészében a kormányra bízza az agrártámogatás igénybevétele feltételeit. Sokkal kevesebbet kellene , tisztelt miniszter úr, rendeletben szabályozni, sokkal jobb lenne, ha olyan automatizmus érvényesülne, ami nemcsak, mondjuk, egy éves költségvetésben érvényesülne, hanem hosszú távon számíthatnának a gazdák - a szektorsemlegességtől függetlenül - arra, h ogy mit várhatnak, mert ha nem lesz kiszámítható a
