Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - Az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
927 mezőgazdasági termelés, sajnos azt kell mondani, hogy ez a törvény is csak egypár egyszerű oldal lesz és nem lesz haszna. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Juhá sz Pál képviselő úrnak, SZDSZ, akit Bogárdi Zoltán képviselő úr követ. JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) : Hogy világossá tegyük a nézőpontokat, hölgyeim és uraim, én természetesen nem hiszek abban, hogy a tervgazdaság módszereivel meg lehet oldani a mezőgazdaság problémá it, ezért nem úgy nézem a világot, ahogy Gyimóthy képviselőtársam. Az én nézőpontom Gombos Andráséhoz és Glattfelder Béláéhoz hasonlít - teljesen érthetően. (Közbeszólás balról: Ez egy teljesen új helyzet.) 1. Vagyis én is azt hiszem, hogy egy törvénynek n em szabad többet vállalnia, mint amit egy konkrét törvénytől várni lehet. 2. Általában nem lehet azt várni, hogy politikai céljainkat a mezőgazdaságban, bármennyire helyesek is azok, úgy valósítsuk meg, hogy az adófizető pénzével és az állam erejével kiver jük, kikényszerítjük a világból. Ilyet én nem tudok elfogadni! Mit vállal ez a törvény? Tulajdonképpen csak két olyan elem van benne, amivel több mint egy országgyűlési határozati javaslat, amelyik feladatokat és célokat ad a kormánynak. A két pontból az e gyik azt tartalmazza, hogy a mezőgazdasági költségvetés tárgyalását válasszuk külön az általános költségvetés tárgyalásától. Megadja azokat a szempontokat, amelyek szerint ezt a külön tárgyalást végig lehet vinni. Ilyen értelemben mindig önálló mérlegelése történik meg az agrárpolitikának az általános gazdaságpolitikától elválasztva. A másik pedig az, hogy milyen statisztikai és adatszolgáltatási kötelezettségeket írhat elő a kormány az állampolgároknak - erre ad felhatalmazást a 7. és a 8. pont. A többi va lóban olyan, ami nyugodtan lehetne egy országgyűlési határozatban is. Teljesen természetes, hogy az a törvény, amelyik az agrárpolitikával kapcsolatos kormányzati feladatokat tartalmazza, nem lehet ennél tagoltabb, nem lehet ennél több. Elmondták, hogy ez követi a német mintát. A német minta is hatévi vita után azért szűkült le ilyenre, mert amit a legkülönbözőbb gazdaságpolitikai felfogásúak el tudnak fogadni, az végül is redukálható abba, hogy az agrárium egy külön és érdekes kérdés, és ezzel külön kell m indig foglalkozni, az általános gazdaságpolitikától elválasztva. Azon belül hogy hogyan, az már bizonyos helyzet, kormány, politika, választás és hasonló függése. A másik dolog, amiért képtelenség - és itt teljesen együtt vagyok Gombos és Glattfelder úrral - a francia vagy amerikai mintát követni: ott az az alapállás, hogy van egy nagyon stabil, történelmileg kialakult birtokrendszer, és ennek a birtokrendszernek a változásait kell felügyelnie az államnak, hogy ez rendben történjen, ne nagy katasztrófákkal és ne nagy ingadozásokkal. E birtokrendszer alakításába visszük be a politikai elemeket. Nálunk azonban nem arról van szó, hogy van egy adott és kialakult birtokrendszer, amelynek a terelésébe beviszünk politikai elemeket - ahol tehát a mezőgazdaság alanya i világosan is adottak, világosan két értelemben, hogy telekkönyvileg és történelmileg egyértelmű, hogy hol van egy birtok, ki gazdálkodik rajta, mi az ő jogi státusza, másik oldalról minden egyes birtokos felmutatja magát az állam számára egyszer mint adó fizető, egyszer mint valamilyen agrárkamarai szervezeti tag, tehát ezért egy örökös kölcsönös információs és alkuviszonyban áll az állam és a gazdálkodó , hanem nálunk éppen arról van szó, hogy "állati" mozgásban van, hogy ki is gazdálkodik, hogy mi tarto zik egy birtokhoz és hasonlók. Ennek a nagy mozgásnak két oka van, s ez teszi nagyon nehézzé a törvényhozás dolgát, mert két teljesen eltérő oka. Az egyik az, hogy '91ben ránk szakadt egy kegyetlen válság, amely Magyarországon elsősorban az agráriumot lőt te ki, másodsorban az élelmiszeripart. Ebből az élelmiszeripar úgy ahogy ki tudott kapaszkodni, az agrárium máig nem tudott.
