Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
747 folyamatokkal és az egész költségvetés elfogadhatatlan helyzetével később, a második körben való felszólalásom kapcsán kívánok foglalkozni, miután húsz percbe ezek a kérdések beszoríthatatlanok. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Bauer Tamás úr, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az SZDSZfrakció nevében Gaál Gyula képviselőtársam már egy átfogó áttekintést adott a zárszámadásról, és külön foglalkozott a Számvevőszék véleményével. Én azt a vonalat folytatom, amit ő a felszólalása második részében kezdett el, tehát az 1996. évi zárszámadás gazdaságpolitikai vonatkozásaira, összefüggéseire szeretném összpontosí tani a figyelmet. Az 1996os év, mint az évek általában, természetesen szorosan összefügg a megelőző évekkel - 199495tel , meg összefügg 1997tel is, és ez a jó, mert a gazdasági folyamatok általában nem egyegy éven belül valósulnak meg, hanem amit az egyik évben elrontunk, az a következő évben hull a nyakunkra, és amit az egyik évben jól csinálunk, annak a gyümölcseit is a következő években szoktuk élvezni. Tehát ott kezdem, hogy a jelenlegi kormánykoalíció '94ben, amikor megalakult, azt mondta - amit a Szabad Demokraták Szövetsége a maga gazdasági programjában is mondott , hogy a feladat: megteremteni a gazdasági növekedés feltételeit, biztosítani azokat a feltételeket, amelyek mellett stabilan, kiegyensúlyozottan növekedhet a gazdaság. Azt is tudtuk és elmondtuk, hogy ennek az adósságteher és az adóteher a fő akadálya; az az adósságteher, ami az ország, és az az adóteher, ami a polgárok vállára nehezedett akkor, amikor a jelenlegi kormány munkához láthatott. Az erőfeszítések arra irányultak, hogy csö kkentsük az adóterhet és fokozatosan szabadítsuk meg az országot az adósságtehertől. Ha bárki kézbe veszi ezt a zárszámadást, azt látja, hogy a kormány, a költségvetési politika - ami ebben a zárszámadásban tükröződik - ezt a két nagyon fontos célt lépésrő l lépésre megvalósítja, és ez látványosan tükröződik ebben a zárszámadásban. Hiszen mit jelent az a tény, amit oly sokszor hangsúlyoztak már képviselőtársaink - valamilyen rejtélyes okból csak kormánypárti képviselőtársaink és a kormány képviselői , hogy az újraelosztás mértéke, tehát a költségvetési kiadások bruttó nemzeti termékhez viszonyított nagysága két év alatt 61 százalékról 51 százalékra csökkent? Mit jelent ez a tény? Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennyivel kevesebb teher nehezed ik a magyar adófizetők mai vállaira - tehát ennyivel kevesebb adót kell beszedni , és ennyivel kevesebb teher nehezedik az adófizetők holnapi vállaira, vagyis ennyivel kevesebb adósságot kell a költségvetésnek vállalnia feladatainak a megvalósításához. Ez t az egyik legfontosabb célt megvalósította a gazdaságpolitika ezekben az években. Mi a másik kérdés? A másik kérdés az, hogy amint ezt célul tűztük ki, és mint ahogy ez az 1996os zárszámadásból is tükröződik, az adósságteher is csökkent. Az adósságteher egyik mércéje, a kamatterheknek az exporthoz viszonyított nagysága az egykori 1990es 16 százalékról 1996ra 6 százalékra csökkent, tehát Magyarország súlyosan eladósodott országból a súlyos adósságtól megszabadult országgá vált. Ekkora változást nagyon ré gen tudott elérni a gazdaságpolitika. Elértük tehát azt, amit akartunk. Érezte ezt a változást a magyar kereső, adófizető állampolgár 1996ban? Persze, hogy nem érezte, hiszen ez egy olyan változás, aminek a gyümölcseit a következő években érezzük! Mi volt az eszköze ennek a változásnak, milyen úton tudta a gazdaságpolitika megalapozni a következő évek növekedését? Ennek a fő eszköze a leértékelés és a szigorú költségvetési és pénzpolitika volt. Az 1995ös leértékelésnek meg a pénzpolitikának az eredménye a versenyképesség
