Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
741 arra, hogy előadásába számos tárgybeli tévedés csúszott bele, és ha már a kormányelőterjesztésnek nem feltétlenül hisz, akkor engedjék meg, hogy a hozzászólásomban idézett számok többségét a Központi Statiszti kai Hivatal kiadványából idézzem, ezzel is elősegítve a tárgyszerűséget. Tisztelt Ház! Egyetértek azokkal a hozzászólókkal, akik megfogalmazták, hogy a mindenkori költségvetés a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját tükrözi, amikor előterjesztik az Ország gyűlés számára. Ezért az erről a beszámolóról, a zárszámadásról szóló beszámolóról készült jelentés kiváló alkalmat teremt számunkra, hogy az 1996os gazdaságpolitikát és ennek következményeit tárgyszerűen mérlegeljük, annak eredményeit és árnyoldalait ele mezzük; annál is inkább, mert 1996 volt a stabilizációs politika első teljes pénzügyi éve. Elöljáróban el kell mondanom azt, hogy a pénzügyi stabilizáció a világon sehol sem népünnepély. Magyarországon is áldozatvállalásra kényszerült a társadalom. Néhány szó erejéig érdemes azonban kitérni az alkalmazott pénzügypolitikai eszközökre, ezek ugyanis - mint számos elemző rámutatott - nem követték a rigorózus, konzervatív pénzügyérek szemléletét, és sok tekintetben szakítottak az ortodox monetarista hagyományok kal, olyannyira, hogy egyébként a Nemzetközi Valutaalappal ezeket a pénzügypolitikai eszközöket el kellett fogadtatni, ami nem volt könnyű, ellentétben több ellenzéki politikus véleményével: éppen ez történt, és nem fordítva, a Nemzetközi Valutaalap fogad ta el ezeket a pénzügyi politikákat, nem pedig a magyar kormány alkalmazta a Nemzetközi Valutaalap eszközeit. Nézzük ezeknek az eszközöknek a következményét általában a világban, és nézzük meg Magyarországon! Ha figyelembe vesszük az eladósodott országok t apasztalatait, akkor azt láthatjuk - akár Európába, akár LatinAmerikába tekintünk , hogy a pénzügyi stabilizáció bizony számos negatív következménnyel járt. Az első ilyen negatív következmény a gazdasági visszaesés, a recesszió. A világon sehol sem siker ült olyan pénzügyi stabilizációt megvalósítani, amely ne járt volna együtt a gazdaság nagy fokú visszaesésével. A másik a vágtató infláció jelensége, amely sok esetben meghaladta a 100 százalékot is. És végül, de nem utolsósorban, két dolgot szeretnék enne k következtében idézni: az egyik a munkanélküliség ugrásszerű növekedése ezekben az országokban, ennek következtében pedig az életszínvonal drámai csökkenése. (11.40) Ha megnézzük, hogy az alkalmazott pénzügypolitika milyen következményekkel járt Magyarors zágon, akkor az első, amit megállapíthatunk, hogy Magyarországon nem járt gazdasági visszaeséssel a pénzügyi stabilizáció. S ha ezzel kapcsolatban Varga Mihály nem hisz kormánypárti képviselőknek, hadd hivatkozzam Lámfalussy Sándor professzor úrra, aki egy előadásában a következőket mondta: "Amit jómagam a leginkább figyelemre méltónak találok, az az, hogy az erőforrásoknak a külső felhasználásra történt átterelése, mely összegben 2,5 milliárd dollárt tett ki, elérve a GDP mintegy 7 százalékát, recesszió né lkül ment végbe, ami egy ilyen léptékű váltásnál szokatlan, ráadásul mindezt a GDP kisméretű emelkedése kísérte." Tehát ez volt az első fontos különbség, amelyet a magyar kormány stabilizációs politikája felmutatott más országok stabilizációs politikájához képest. A másik és nagyon fontos társadalmi következmény pedig az, hogy Magyarországon a foglalkoztatási színvonalat sikerült megőrizni, a munkanélküliség nem emelkedett sem ugrásszerűen, sem kis mértékben. Magyarországon is elkerülhetetlen volt egy nagy, de még kezelhető mértékű infláció. Tény, hogy ez a negatív következmény a társadalomra is negatív következményekkel járt. Mindezek eredőjeként Magyarországon sem kerülhettük el a reáljövedelmek 2 százalékos csökkenését, s ennek következtében a fogyasztás 34 százalékos visszaesését. Azt mondhatjuk - hogy más közgazdász professzorokra hivatkozzam , hogy a lakosság a foglalkoztatási színvonal megőrzése érdekében hozta meg ezt az áldozatot. Feltehetjük a kérdést, kedves képviselőtársaim, hiábavaló volte ez az áldozatvállalás. Az én válaszom az, hogy nem volt hiábavaló, és a továbbiakban ennek alátámasztására szeretnék néhány érvet, tényt elmondani.
