Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
735 és ha azt a pénzt elfelejtjük, akkor már ténylegesen csak az államkincstárak kamatai jelennek meg kiadási többletként, és akkor itt ténylegesen kimutatható lenne valamilyen kár. Szeretném mindenki számára világossá tenni, hogy az elemzésnek ez a lépése elvileg indokolatlan, nem támaszt ható alá. A Nemzeti Bank a széles értelemben vett államháztartás részét képezi, egyetlenegy elemet, a Nemzeti Bank hiányának állami költségvetés által történő megtérítését nem lehet szembeállítani a kincstári egységes számlára fizetett kamattal. A Magyar N emzeti Bankot a saját monetáris politikája miatt - erről korábban sok vita volt már az adósságcsere, az idei évi költségvetés kapcsán - jelentős költségek terhelik. Ez az 1996. évben olyan többletkiadásokat kényszerített a Magyar Nemzeti Bankra, ami - telj esen függetlenül a kincstári egységes számla egyenlegétől - veszteséget okozott a Magyar Nemzeti Banknál. Ha ezt a tételt elfelejtjük, hogy kincstári egységes számla miatt mi történik, ez a monetáris politika miatti veszteség... - ami alatt azt értem, hogy világos legyen, hogy a pénzbőséget ki kell vonni a gazdaságból. A pénzbőség kivonásának, az antiinflációs politikának az a költsége, hogy bizonyos kedvező kamatokkal befektetési lehetőséget kell nyújtani az állampolgárok, intézmények és vállalkozók számár a, ami után kamatot kell fizetni, és ennek a költségeit vállalni kell. Ez történt ebben az esetben, függetlenül attól, hogy a kincstári egységes számlán mekkora pénzállomány volt. (11.10) Ugyanakkor indokoltnak tartom megfogadni a Számvevőszék állításának második részét - tehát nem azt, amelyik azt mondja, hogy előzetesen ehhez törvényi felhatalmazást kellene kérni, hanem a második részét tartom indokoltnak , azt, hogy pontosan és részletesen tartalmazza a zárszámadás a későbbiekben azt, hogy maga a monetá ris politika végrehajtása milyen költségeket okozott közvetlenül az Államkincstárban, illetve a költségvetésben, és milyen költségeket okozott a Magyar Nemzeti Banknál. Az ezzel való pontos elszámolás mindannyiunknak érdeke. Szeretnék a rendelkezésemre áll ó rövid időben néhány rövid megjegyzést tenni a gazdaságpolitika kapcsán, és akkor ennek a kérdésnek a taglalását alapvetően át fogom engedni az utánam szóló kormánypárti képviselőtársaimnak. 1995 novemberében, amikor elkezdtük tárgyalni a '96. évi költség vetést, az akkori pénzügyminiszter a következő szavakat mondta: "Rendkívül nagy a tét, a szokásosnál is nagyobb, mert az 1996. évi költségvetési törvény a stabilizációs folyamat útirányát eldöntő határkő szerepét is betöltheti." Felmerült a kérdés, hogy mi ért van szükség egyáltalán a stabilizációra, mivel magyarázható a stabilizációs intézkedések szükségessége. Erre azt a választ adta a pénzügyminiszter, hogy "egy felelősséggel gondolkodó kormány és nemzet számára egy látszólag ma még jól élő, de birtokát j elzáloggal agyonterhelt valamikori dzsentri önmagát is felemésztő öngyilkos életmódja nem lehet követendő alternatíva." Azt gondolom, mindenki számára világos, hogy mire utaltak ezek a szavak. Arra a jelenségre utaltak, hogy 1994ig, 1992 és 1994 között me gkezdődött egy gazdasági növekedés, bizonyos módon olyan gazdasági folyamatok indultak el, amelyek a gazdasági növekedést életben tartották, kedvező pénzügyi folyamatok is megjelentek, elsősorban az infláció terén; miközben a másik oldalon hallatlan mérték ben megbomlott a gazdaság külső és belső egyensúlya, mind a költségvetés egyensúlya, mind az államháztartás egyensúlya és mind a folyó fizetési mérleg egyensúlya, tehát a külfölddel szemben fennálló elszámolások egyenlege. Miért mondom ezt? Azért, hogy vil ágos legyen: a megkezdődött gazdasági növekedés egyértelműen eladósodásból volt finanszírozva, nem a magyar gazdaság eredményei termelték ki a gazdasági növekedés forrását, hanem egy igen gyorsuló ütemű eladósodás, külföldi hitelbevonás volt a befektetések , a beruházások alapja, a gazdasági növekedés alapja, függetlenül attól, hogy az így működő gazdaság termékei, szolgáltatásai mennyire adhatóak el itthon és külföldön, milyen eredménnyel értékesíthetőek ezek a teljesítmények. Ez az az öngyilkos dzsentri él etforma, aki ma látszólag jól él, de a fedezete az elzálogosított birtok. Amit vállalni kellett a '96. évi költségvetésben, az éppen ebből kiindulva két fontos cél volt. Az egyik a külső és belső egyensúly érezhető javítása, a másik a jövedelemelosztás ará nyainak
