Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1996. március 1. és 1997. március 10. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1996. március 1. és 1997. március 10. közötti tevékenységéről szóló... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VERES JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA FERENC (MSZP):
674 Először is szeretném hangsúlyozni, hogy valamilyen sajnálatos és szerencsétlen információs különbség alakult ki Lányi Zsolt képviselőtársunk és a kulturális és sajtóbizottság többi tagja között. Lányi Zsolt hozzászólásából az derült ki, hogy nem ismeri vagy alig ismeri azokat az írásos előterjesztéseket, amelyeket a televízió kuratóriuma - több hullámban - eljut tatott a kulturális bizottsághoz. Nem egy alkalommal tárgyaltuk, hanem sok hullámban, sokszor tárgyaltuk; és természetes, normális dolog, hogy a televízió kuratóriumának az elnöke nem azt ismétli meg itt, amit heteken, sőt hónapokon át írásban rögzítettünk vagy megtárgyaltunk a bizottságban, hanem még néhány megjegyzést fűzött hozzá. Lányi Zsolt, hogyha érdeklődik ezek iránt az írásos anyagok iránt: ezeket meg lehet találni a kulturális bizottság jegyzőkönyveiben; vagy pedig ott a kisgazda szakértő, Ravasz Károly bácsi, akit mindannyian nagyon szeretünk és tisztelünk - bizonyára tájékoztatja majd a képviselő urat, hogy miről is volt ott szó. Ezért tehát szeretném határozottan megvédeni Kovács Andrásnak azt a törekvését, hogy nem megismételte, amit már megtár gyaltunk, hanem kiegészítette. Második rövid megjegyzésem, anélkül, hogy az általános vita keretében szakmai területekre tévednék, mégis - mivel felmerült a kuratórium, sőt, az ellenőrző bizottság írásos beszámolóiban : most Lányi Zsolt képviselő úr és má sok részéről is előelőjön egy feltételezés, hogy egyenes összefüggés van a finanszírozás és a minőség között. Van összefüggés egyegy tévé- vagy rádiócsatorna anyagi lehetőségei és általában végső soron a minősége között, azonban súlyos hiba lenne, ha ezt abszolutizálnánk. (20.50) Az én nagyon személyes, sokszor hangoztatott és most sem elhallgatható véleményem szerint a közszolgálati televíziózás vagy rádiózás, mindaz, amit közszolgálati minőségnek tekintünk egy televízióban vagy egy rádió ban, az mindenekelőtt szakmai tisztesség, emberi gondolkodás, ítélőerő, igazságérzet, bátorság, szolgálat, elhatározás s a többi kérdése. Mindekelőtt - nem kizárólag, de mindenekelőtt. Csak szeretnék utalni a magyar kultúrának azokra a különös jelenségeire , amikor mondjuk festőművészek fakéregre festenek egyébként remekműveket, de utalhatnék Radnóti kockás füzetére is, amelybe világirodalmat írt. Nem feltétlenül arany töltőtollal és faragott íróasztalnál lehet jó műveket írni, és ugyanez vonatkozik a televí zióra is. Ezt egy kicsit szigorúan el is szeretném túlozni, mert az őszi gondolkodásunkhoz ez is hozzátartozik. Ezt más alkalommal is hangsúlyoztam már, most is szeretném hangsúlyozni. Elhangzott még egy furcsa megjegyzés. Veres képviselőtársunk említette, hogy a költségvetési szakembereket nem hívtuk meg a hatpárti médiabizottság munkájára. Ez igaz. Nem is akartuk meghívni, mert nem értünk egyet a költségvetési bizottság néhány tagjának azzal a tökéletes félreértésével, hogy ők mindenben szakemberek, és mi nden más terület csak részleteket tárgyalhat, egyébként ha valamit előterjeszt, majd megmondják az igaziak, akik egyébként a költségvetéshez értenek. Ez az egész médiarendszer egy kicsivel bonyolultabb dolog, a demokráciának egy alapkérdéséről van szó, és nem a költségvetési bizottságot terheltük ezzel, hanem kivétel nélkül minden alkalommal - és tanúsíthatják, akik részt vettek ezeken az üléseken - a Pénzügyminisztérium illetékes szakemberét hívtuk meg, nem név szerint, hanem úgy, annak rendjemódja szerin t, hogy a Pénzügyminisztérium küldje oda azt a pénzügyekhez, gazdálkodáshoz és költségvetéshez értő felelős szakembert, aki vélekedik egyegy munkafázis után. Ez számunkra normális és természetes dolog volt, úgyhogy itt elmarasztalásnak vagy valamiféle kir ekesztésnek, de ilyen hangulatnak sem lehet semmiféle helye. Ahhoz is szeretnék egy szót szólni, amit Lendvai Ildikó mondott, ha már itt vagyunk, és megtiszteljük egymást e kései órában. Valóban, a történelem az elmúlt évtizedekben azt bizonyította, hogy a z állami tulajdonlású hatalom - például információs hatalom - nem tud a társadalom javára működni. Részleteiben megteheti egyegy műsorszámmal, egyegy tisztességes ember vállalásával, de hosszú távon alkalmatlan. Mi volt itt a történelmi tét? Az, hogy az állam helyett köztulajdonba
