Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1996. március 1. és 1997. március 10. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1996. március 1. és 1997. március 10. közötti tevékenységéről szóló... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KÓSA FERENC, a kulturális és sajtóbizottság alelnöke, a napirendi pont előadója:
664 állampolgárokra vonatkozik, a Duna Televízió valóban Skandináviától Izraelig és Párizstól KeletEurópáig sugároz egyebek k özött az alkotmány azon passzusa szerint, hogy az anyaország felelősséggel tartozik a határainkon kívül élő magyarság kulturális és információs ellátásáért. Azt hiszem, hogy jó hangulatban valamennyi párt egyetérthet azzal, hogy ez az alkotmányos legitimác iós alap segíthet a Duna Televízió folyamatos működésének támogatásában. Azt hiszem, hogy az elkövetkezendő hetekben komolyan kell ezzel foglalkoznunk, mert nem véglegesíthető az a megoldás, hogy a Magyar Televízió rovására a Duna Televízió működését támog assa az Országgyűlés. A második megjegyzésem Kovács András szóbeli kiegészítésével kapcsolatban a törvény esetleges tapasztalatainak megtárgyalására és az esetleges törvénymódosításra vonatkozik. Való igaz, hogy a törvényben ugyanúgy, mint az élet annyi má s területén, ellentmondások feszülnek. Valóban feszültség van aközött, hogy a kuratórium tulajdonosi jogosítványokat kapott, felelősséggel tartozik mindenért, a közszolgálati tartalomért és a gazdálkodásért stb., ugyanakkor a beleszólási joga szinte nulla. De emlékezzünk vissza, és bárki hamar végiggondolhatja, hogy csak ebben az egyenrangú szilárd egyensúlyban - tehát két szuverenitás egymás melletti működtetésében - találtuk meg a demokrácia alapvető lényegét, mert abban a pillanatban, ha a kuratórium bel eszólhat, akkor odavan a televízió alkotóinak szuverenitása. Ez teljesen természetes. Azt is őriznünk kell. Ha már ennél az egyensúlyrendszernél tartunk, valóban meg kell nézni azt, hogy ennyire éles határvonalat kelle húzni a kuratórium és a közalapítván y között, mert más megfontolások és a gyakorlati tapasztalatok is immár nem politikailag, hanem szakmailag vetnek fel bizonyos kérdőjeleket. Azt hiszem, hogy a kulturális bizottság ez irányban nyitott lehet. Valóságos gond az is, amit Kovács András az imén t úgy foglalt össze, hogy tavaly esetleg 45 milliárdot vont el az MTVtől a költségvetési átcsoportosítás, és most is van egy kisebb mértékű ilyen gond, ilyen veszély, vagy ilyen várható dolog. Akkor is, most is, és a bizottsági megszólalásomban is azt ha ngsúlyoztam, hogy senki nem formálhat jogot arra, hogy költségvetési eszközökkel, tehát bizonyos összegek visszatartásával valamilyen nyomást gyakoroljon akármelyik közszolgálati intézményre, akár a televízióra vagy a rádióra. Ez politikailag nem lenne kor rekt. Azonban ezt nem szabad összetéveszteni azzal az igénnyel, hogy a közszolgálati televíziók és rádiók a saját gazdálkodásukban legyenek törvényesek, a saját kitűzött és megkövetelt törvényes céljaikat minél teljesebben megvalósítsák, mert ezzel egyenes arányban érkezhetnek a garanciák, az anyagi és pénzügyi támogatások. Ennek mégiscsak van egy íratlan törvénye, egy valamilyen egyensúlyrendszer. Azt hiszem, hogy ebben meg fogunk tudni állapodni a bizottságban, mert hiszen a kulturális és sajtóbizottság u gyanúgy csak abban gondolkodik, hogy minden közszolgálati csatornának folyamatosan és a lehető legjobb minőségben működnie kell. Említette még Kovács András azt a sajátos helyzetet, hogy a reklámrészesedés valószínűleg most már a kereskedelmi hálózat kiépí tése miatt jelentős mértékben le fog csökkenni, és nem lehet olyan könnyen pótolni a hiányzó összegeket, mint ebben az esztendőben. Ez a reális helyzet, azt hiszem, hogy ezt mindannyian felnőtt módon tudomásul kell vennünk. Nem merek százalékokat mondani, mert erre még nincsenek tapasztalatok, csak jósolhatnánk, hogy körülbelül hány százalék marad a közszolgálatnál. Teljes mértékben egyetértek Kovács András beszámolójával a tekintetben, amikor azt hangsúlyozza, hogy ha a piaci, tehát a reklámigények és sze mpontok felülkerekednek a televízió műsoráramlatában, akkor sajnos ezzel nem a minőség kerekedik felül, holott a közszolgálatiság tartalma éppen a minőségi igény lenne kulturális műsorokban ugyanúgy, mint minden más műsorban, a minőségi emelés lenne a közö s érdekünk. Közös érdeket mondok: a társadalom, a parlament és az érintett intézmények abszolút közös érdeke is. Jó érzés volt hallani, hogy annyi aggodalom, és ilyenolyan, talán nem is egészen jóhiszemű találgatás ellenére azt hallottuk most, hogy a poli tika a kívántnál nagyobb mértékben nem hatol be ezekbe az intézményekbe, illetve a kuratóriumba, a politikai akarat, vagy részpolitikai akarat, vagy akár kormányzati, vagy ilyen, olyan, amolyan politikai részérdekek nem hatolnak be a szellemi
