Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - Bejelentés a KDNP képviselői csatlakozásról szóló alkotmány- és igazságügyi bizottsági eseti állásfoglalásáról - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat; az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvényjava... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
635 dönteni a törvény aláírása tekint etében, és mivel sem 5, sem 15 napon belül nem lehet kétszázezer aláírást összegyűjteni és hitelesíteni, ráadásul még meg is tárgyalni vagy ennek alapján a népszavazás elrendeléséről országgyűlési határozatot hozni, be kell látnunk, hogy a 8. § (4) bekezdé sében foglalt eset a gyakorlatban lehetetlen. Mármost döntsük el, hogy mit akarunk! Ha nem akarjuk azt, hogy a törvényt az államfői kihirdetés előtt ügydöntő népszavazásra bocsássák, akkor ezt a bekezdést törüljük a törvényjavaslatból vagy a törvényből. Ha viszont azt akarjuk, hogy legyen ilyen lehetőség, akkor - megint csak alkotmánymódosítással - biztosítanunk kellene, hogy állampolgári kezdeményezés esetén a köztársasági elnök a törvény aláírásával várja be az állampolgári kezdeményezés végeredményét. Ez utóbbi döntés esetében ez már persze egy újabb módosítás lenne az alkotmánnyal kapcsolatosan - immáron a harmadik , igazolva azt, hogy milyen szerencsétlen dolog volt a nyáron áterőltetett szabályozás, a nyáron áterőltetett alkotmánymódosítás. Ezek után nézzük meg a törvényjavaslat néhány további rendelkezését! A 7. § (1) bekezdése azt tartalmazza, hogy a népszavazási kezdeményezést az Országgyűlés köteles napirendre tűzni és megtárgyalni. Az imént olyan szabályozási problémákkal foglalkoztam, melyeknek - legalábbis részben, mintegy egyik megoldási lehetőségéről nézve - a hiányos szabályozás az oka. Jelen esetben attól tartok, hogy a túlszabályozás hibájába esünk. Ha ugyanis a népszavazás kezdeményezése állampolgároknak és más alkotmányos tényezőknek, úgym ond, alanyi joga, illetve feltétlen joga, és ha az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről az Országgyűlésnek kell döntenie, akkor ez aligha lehetséges napirendre vétel és a kezdeményezésnek a megtárgyalása nélkül. Ez, ha nem vennénk be a törvényb e, akkor se lehetne másképp. De ha már mindenképpen eljárási oldalról is rögzíteni kívánnánk az Országgyűlésre háruló kötelezettségeket, akkor ez a rendelkezés leginkább a Házszabályba kívánkozna, hiszen a napirendre vétel szabályait általában a Házszabály tartalmazza. Amennyire felesleges itt kimondani ezt az evidenciát, olyannyira hiányérzetem van a tekintetben, hogy a választópolgári kezdeményezés esetén ki az előterjesztője a kérdés parlamenti tárgyalásának. Ez bizony szabályozatlan marad, márpedig, miv el a népszavazásról vagy népi kezdeményezésről nemcsak úgy - ezt az "úgy"ot tessék idézőjelbe érteni - vitatkozunk, hanem a kezdeményezésről országgyűlési határozatot kell elfogadni, amint ezt a törvényjavaslat 13. §a kifejezetten meg is említi, ezért az állampolgári kezdeményezés esetén is kell hogy legyen egy előterjesztő. Erről pedig elfeledkezett a törvényjavaslat. Itt érdemben javaslom - a korábbi megoldásnak megfelelően - az alkotmányügyi bizottság e feladattal történő felhatalmazását. Még mindig a 7. §nál járva legyen szabad utalnom arra, hogy a népi kezdeményezés fogalmilag nem más, mint egy adott kérdés országgyűlési megtárgyalása. Így úgy tűnik, hogy az általános részben szereplő megtárgyalási kötelezettség az országos népi kezdeményezés tekinte tében nem több, mint egy napirendrevételi vita. (17.30) Hogy még a törvényjavaslat hiányainál maradjunk: az aktuális népszavazási vita tükrében - amely vita ma annyira fölkelti valamennyiünk és az ország egész közvéleményének figyelmét , úgy vélem, joggal kérhető számon a törvényjavaslaton annak kifejezett szabályként való biztosítása is, hogy az állampolgárok által kezdeményezett népszavazást még véletlenül se lehessen olyan jogi trükkökkel meghiúsítani, amire most kísérlet történik. Magam úgy vélem, hogy a mostani szabályozás helyes értelmezése sem teszi lehetővé a 280 ezer állampolgár kezdeményezésének megakadályozását, de úgy látszik, vannak kormánytöbbségek, melyeknek semmi sem lehetetlen. A példa tehát arra int, hogy az állampolgári kezdeményezések ér vényesülésének biztosítása még a legrészletesebb, legkazuisztikusabb szabályozást sem teszi feleslegessé.
