Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - Bejelentés a KDNP képviselői csatlakozásról szóló alkotmány- és igazságügyi bizottsági eseti állásfoglalásáról - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat; az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvényjava... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
634 Ezért ismételten azt tudjuk mondani: széles körű konszenzus nélkül meghozott, elkapk odott, utólagos javítgatásokra szoruló alkotmánymódosítás helyett az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő kiérlelt törvényi szabályozást kellett volna létrehozni. A másik észrevételem az előttünk fekvő törvényjavaslat - mármint a népszavazási törvényjavas lat - és a nyáron áthajtott alkotmánymódosítás szabályainak összevetéséből adódik. A törvényjavaslat 8. §a a népszavazás ügydöntő és véleményező eseteit nem a nyáron elfogadott alkotmánymódosítás szabályainak megfelelően javasolja rendezni. Az alkotmánymó dosítással alkotmányba korporált 28/C. § (3) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a népszavazás eredménye akkor kötelező az Országgyűlésre, azaz a népszavazás akkor ügydöntő, ha az országos népszavazást el kell rendelni, azaz amikor annak megtartása kötelező. A kötelezően elrendelendő országos népszavazást azonban a nyári alkotmánymódosítás egyetlen esetre, a kétszázezer választópolgári kezdeményezés esetére korlátozta, amint azt az alkotmány 28/C. § (2) bekezdése tartalmazza. Ezzel az alkotmányos ren delkezéssel viszont szembenáll a törvényjavaslat 8. § (3) bekezdése, amely a nem kötelezően elrendelendő népszavazások esetében is lehetővé teszi ügydöntő népszavazás tartását, az Országgyűlésre bízva, hogy a mérlegelés alapján kiírandó népszavazás ügydönt ő, vagy véleményező legyen. Amíg tehát az alkotmány az ügydöntő népszavazásnak egyetlen esetét, a kétszázezer választópolgári aláíráson alapuló kezdeményezés esetét intézményesíti - amikor is a népszavazás elrendelése kötelező is egyben , addig az előttün k fekvő törvényjavaslat az ügydöntő népszavazás lehetőségét már az Országgyűlés diszkréciójától függően kibővítené anélkül, hogy erre az alkotmányban alkotmányos felhatalmazása lenne. (17.20) Én most nem kívánok abban a kérdésben állást foglalni, hogy mely ik megoldás a jobb. Elfogadom, hogy lehetnek érvek az egyik, illetve a másik megoldás mellett is. Csupán az a célom, hogy az alkotmányos szabályozás és az előttünk fekvő javaslat ellentmondásaira rámutassak. Ez az ellentmondás, amiről itt most beszéltem, k étféle módon is feloldható. A jogalkotói akarattól függően vagy a törvényjavaslatból kell elhagyni azt a fordulatot, mely lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés a kétszázezer választópolgári akaraton kívüli további esetekben is ügydöntő népszavazást rendelhe ssen el vagy az alkotmányba kellene most pótlólag bevinni, hogy ügydöntő népszavazást az Országgyűlés maga is elrendelhet a kétszázezer választópolgár általi kezdeményezésen kívüli, további kezdeményezések esetén is. Mindenesetre, ha az utóbbi megoldást vá lasztjuk, akkor a népszavazás tárgyában az alkotmányt már ebben a kérdésben is módosítanunk kellene. Ez már egy további, második módosítás lenne, alig két hónappal az alkotmányos szabályozás megalkotása után. Ugyanezt a problémát veti fel a törvényjavaslat 8. § (4) bekezdése is, amely akként rendelkezik, hogy az Országgyűlés által már elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény megerősítéséről elrendelt népszavazás ügydöntő. Az alkotmányos alapja ennek a bekezdésnek is hiányzik, de ez a rendelkezés további gondokat is felvet. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy erre a gyakorlatban miként kerülhet majd sor. A probléma természetesen nem válaszolható meg azzal, hogy a törvényjavaslat 9. § (1) bekezdése rendezi, miszerint népszavazást a köztárs asági elnök, a kormány és az országgyűlési képviselők egyharmada kezdeményezheti az állampolgárokon kívül, mert ugyebár, az említett három tényező kezdeményezése csak fakultatív jellegű, azaz az Országgyűlés többségének döntése nélkül e kezdeményezésekből ténylegesen nem lesz népszavazás. Az pedig nem gyakorlati eset, hogy az Országgyűlés többséggel meghoz egy törvényt, és utána ügydöntő népszavazást rendel el saját törvényhozói munkájával szemben. A kérdés valójában az, hogy biztosítsa a törvényjavaslat, h ogy állampolgári kezdeményezéssel is sor kerülhessen az alá nem írt törvény megerősítésére, ilyen esetben is sor kerülhessen a népszavazásra. És mivel a köztársasági elnök 15, illetőleg sürgős esetben 5 napon belül köteles
