Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 17 (299. szám) - A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP):
591 születettek meg, hiszen többpárti konszenzus volt abban, hogy nem lehet úgy rendszerváltást végrehajtani, ha a gazdaságban nem megy végbe a rendszerváltás. Amikor létrehozták a megyebíróság mellett működő cégbíróságokat, oda zömmel olyan bírák kerültek, akik nem rendelkeztek cégjogi gyakorlattal és ismeretekkel, hiszen ezeket az egyetemen nem tanultuk, nem tan ulhattuk. Akik cégjogi gyakorlattal rendelkeztek, azon kollegák zömmel már nyugdíjaskorúak voltak, vagy pedig éppen akkor töltötték be a nyugdíjas éveiket. Tanulva kellett dolgozni, vagy dolgozva kellett tanulni, s ez nyilvánvalóan problémákat okozott. Az ügyek átkerülése során elsőként kaptuk meg az adóhivatal által vezetett törzskönyvezett cégeket. Ezek viszonylag jól rendszerezett anyagok voltak. Általában a hivatal ügyelt arra, hogy egy külön független dolgozó kezelje azokat, a változások időszerűek, na prakészek voltak. Azonban az ügyek nagy része titkos vagy titkosított volt, hiszen azt hiszem, semmiféle titkot nem árulok el vele, ha azt mondom, hogy egy női blúzokat gyártó cég, ha néhány széria gázálarctáskát is legyártott, akkor ennélfogva természetes en az összes iratanyagát titkosították, s ezekhez nem lehetett hozzáférni. Ezek az anyagok tonnaszámra érkeztek a bíróságokhoz. Ez még kisebb probléma lett volna, a nagyobb problémát az okozta, hogy rövid időn belül megkapták a bírák az egyesületek, társad almi szervezetek iratanyagát, ezeket korábban a tanácsok igazgatási osztályai kezelték. Itt aztán szörnyűséges állapotok uralkodtak! Kiderült, hogy az ügyek több mind egyharmadában a bejelentett vezetőt nem lehetett megtalálni, részint azért, mert nem élt, részint azért, mert időközi személyi változások voltak, s ezeket a változásokat elfelejtették bejegyezni. Nem nehéz elképzelni, hogy kevésbé gyakorlott bírók új, soha nem látott ügyekkel, ügyek halmazával szembenézve nem tudtak esetenként az elvárásoknak megfelelő gyorsasággal dolgozni, és nem tudták bejegyezni az ügyeket. Ez még mindig nem volt elegendő. Természetesen egy ilyen mennyiségű ügyhöz, egy rendszeres ügyforgalomhoz nem lehet úgy hozzányúlni, és nem lehet a jövőt úgy tervezni, hogy ne legyen szá mítógépes nyilvántartás. Soha nem felejtem el, míg élek: amikor megjelentek az első kollegák, akiket az Igazságügyi Minisztérium küldött, hogy betanítsák a dolgozókat a számítógépes nyilvántartásra, a kijelölt adminisztrátoraink eltűntek a folyosón, úgy ke llett őket előhalászni. Érthető, évtizedeken keresztül tollal, kézzel, pontosan, precízen vezették a nyilvántartásokat, újszerű volt a rendszerszemlélet, újszerű volt a számítógépes ismeretek megtanulása, a gép kezelése. El kell mondani, egy év után azt mondták, hogy el nem tudják képzelni az életüket számítógép nélkül, és nem is értik, hogy ez a kezdeti viszolygásuk mitől volt és miből származott. Rátérve most már a konkrét ügyre, a törvényjavaslatra, ez volt az, amire a miniszter úr célzott: ezek az ügyek, ezek az újszerű feladatok, ezek halmozódása bizony nagyon sokféle intézkedést igényelt. Természetesen bővíteni kellett a szervezetet. A bővített szervezeten belül munkamegosztást kellett végrehajtani, hiszen önmagában a számítógép, a programok kezelése, az adott hibák kijavítása olyan embereket igényelt, akik ezt nemcsak amatőr módon végezték, hanem már megtanulták, s tovább tudták adni, tanítani. Forradalmi jellegű változásnak minősült, amikor egy titkos jellegű nyilván tartás helyett belépett a nyilvánosság; amikor a kézi nyilvántartás helyett belépett a számítógép; amikor a társadalmi szervezetek - mint azért az utólag kiderült, nem politikamentes - nyilvántartása - egynéhány ügyben találkoztam olyannal, amelyben még re ndőri feljegyzések is voltak - átkerült egy politikamentes területre. Ez a nagy ügyfélforgalom, ez a nagy ügyforgalom természetesen rámutatott olyan hibákra, joghézagokra, amelyek megoldása szükségessé vált már a korábbi években is, s a kisebbnagyobb korr ekciók elvégzése azért folyamatos volt. A jelenlegi törvénykezési csomag keretein belül átfogó jelleggel, egységes szerkezetben, jól kezelhetően jelennek meg az eljárási és a nyilvántartási szabályok.
