Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ZWACK PÉTER (független):
556 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/4716. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Írásban előre jelentkezett valaki? (Zwack Péter jelentkezik.) Zwack Péter képviselő úrnak adom meg a szót. ZWACK PÉTER (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1992ben nagy jelentőségű törvényt alkotott a parlament a köztisztviselők jogállá sáról. Az idén júliusban ötéves születésnapját ünnepelte ez a jogszabály, és az elmúlt idő megmutatta, hogy helyes volt kiemelten kezelni a közszolgálatban állók jogviszonyát. Természetesen kiütköztek a szabályozás gyenge pontjai is, és ebben az évben az é rintettek nagy várakozással tekintettek a törvénymódosítási törekvésekre. Ezzel kapcsolatban azonnal fel kell hívnom a figyelmet néhány olyan általános tanulságra, amelyeket a jövőben a törvényhozás egész folyamatában hasznosíthatunk. Az első ilyen összefü ggés a módosítási koncepciók nyilvánosságra hozatalának időpontja és módja. Ugyanis vannak az előzetes egyeztetési folyamatnak íratlan törvényei, amelyeket mindnyájunk érdekében illik betartani. Kecskeméti választókörzetemben és általában BácsKiskun megyé ben nagy csalódást okozott a köztisztviselőknek az a radikális satnyulási folyamat, amelyen a módosítási koncepció az első nyilvánosságra került változattól a parlament elé került javaslatig átment. Én magam mindig maximálisan a legszélesebb körű előzetes egyeztetések híve voltam és vagyok. De nincs olyan pénzügyi kihatással járó szabályozási téma, amelynek érdemes volna javaslati formát adni megfelelő pénzügyminisztériumi tájékozódás nélkül. Márpedig nem tudom mire vélni azt az égbekiáltó különbséget, amel y az öt év alatt felgyülemlett tapasztalatok szerinti financiális problémákra vonatkozóan kimutatható az először nyilvánosságra került elképzelések és a mostani javaslat között. (1.30) Csak arra gondolhatok, hogy a szükségszerűnek és helyesnek tűnő eredeti koncepciónak egy későbbi szakaszban vezényeltek megálljt a pénzügyesek. És most sokan érzik becsapottnak és semmibe vettnek magukat emiatt. A másik nagyon fontos tanulság régi és örökzöld probléma, de a dolog visszatérő jellege nem mentesíti az illetékese ket a felelősség alól. A területi és helyi államigazgatási szerveknél, a helyi önkormányzati igazgatási szerveknél és a területi köztestületi önkormányzatoknál közel 87 ezer köztisztviselő dolgozik, míg a központi közigazgatásban, a kvázi kormányzati szerv eknél és a köztestületi önkormányzatok központi szerveinél mintegy 19 ezer. Ha a fővárosban dolgozó, csaknem 11 ezer helyi köztisztviselőt sajátos helyzetük miatt ki is veszem a számításból, még mindig négyszer annyian vannak a területi és helyi szervezete knél, mint a központi közszolgálati helyeken. Mégis, a törvénytervezet jelentős része úgy fogalmazódott meg, mintha lényegében a központi közszolgálatnak szólna. Így aztán számos esetben a koncepcióban megfogalmazott javaslat nem nyújt megoldást a városokb an és falvakban nehéz körülmények között helytálló közszolgálati alkalmazottak számára. Először a tervezet pozitív rendelkezéseiről szólok. Ezek közé sorolom, hogy a korábbi szakmai gyakorlat helyett közigazgatási gyakorlatot ír elő a jegyzői munkakör betö ltéséhez. Ezt indokolja a munka felelősségteljes volta. Hasonlóképpen jó a próbaidő intézményének bevezetése. Áttekinthetőbbé teszi ez a koncepció a köztisztviselői munkaviszony megszűnését azáltal, hogy külön választja az automatikus megszűnés esetét a va lamelyik fél kezdeményezésére történő megszűnéstől. Kedvező a köztisztviselőkre nézve a végkielégítést illetően az, hogy a javaslat bővítette az áthelyezés megtagadásának alapos indokait. Fontos és indokolt módosításnak tekintem a
