Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ZWACK PÉTER (független):
557 sorkatonai és tartalékos szolgálat hat hónapot meghaladó időtartamának beszámítását, hiszen ezzel egy abszurd diszkrimináció szűnik meg. Sokkal bonyolultabb a megítélése két, koncepciójában pozitív javaslati elemnek. Az egyik a tartalékállomány jogintézményének a bevezetése, a más ik az üres köztisztviselői álláshelyek közzététele. Az alapvető cél érthető és helyes: a felkészült közigazgatási szakemberek pályán tartásáról van szó. Feltétlenül támogatandó, hogy a pálya iránt elkötelezettek ne kerüljenek azonnal az utcára, és az üres álláshelyek ismeretében maguk is keressenek állást. De a jelenlegi magyarországi helyzetben ezeknek a tervezett rendelkezéseknek a tényleges gyakorlati haszna nagyon korlátozott lehet. Feltételezhető, hogy a fővárosban és esetleg egykét nagyobb megyeszékh elyen ezek a megoldások segítséget nyújthatnak a szakemberellátásban. Ám az országon belüli köztisztviselői mobilitásnak nincs infrastrukturális háttere, nincs erre szolgáló lakásállomány. A kistelepülések számára a megüresedett álláshelyekkel kapcsolatos eljárás jelentősen nehezíti az új ember munkába lépését, hátráltatja a munkáltatói jogok rugalmas gyakorlását. Ugyanezeken a helyeken többletadminisztrációt jelentene a tartalékállomány bevezetése. A lényeg: mindkét intézkedési kötelezettséget differenciál tan kell előírni. A következő nagyobb javaslatcsomag, amellyel érdemes foglalkozni, a nyugdíjkorhatárral kapcsolatos. Az értelemszerű, hogy a korhatár kitolódásával bővülniük kellett a besorolási fokozatoknak. A javaslat azonban nem ad megoldást, mert amíg a felsőfokú végzettségű köztisztviselőnél 33 évre tolja ki az illetményrendszerben elismerhető felső határt, addig a középiskolai végzettségűeknél ezt 31 évben rögzíti. Nem életszerű a szabályozás, ugyanis a középfokú végzettségű hamarabb állt munkába, mi nt a felsőfokú, ezért neki több a közszolgálati jogviszonya. Ráadásul a fokozatok bővülése szinte semmilyen változást nem jelent a pénzügyi előmenetel terén. Mindössze a négyévenkénti 0,1es szorzószámváltozás lenne az illetményemelés. A koncepció által e lméletileg támogatott karrier típusú rendszernek nem így kellene megbecsülnie a nagy gyakorlattal rendelkező köztisztviselői réteget. Határozott visszalépésnek tartom, hogy az 1992es vizsgarendszerhez képest most a kötelező szakvizsgát át akarják alakítan i - rövid távú pénzügyi okokból - egy lényegében vezetőképzésnek tekinthető, jelentéktelen dologgá. Sajnálatos módon megmaradt a javaslatban az eredeti törvény rossz megoldása a túlmunka ügyében. A fő szabály változatlanul az, hogy szabadidő jár ellentétel ezésként. Eközben a köztisztviselők - főleg a kistelepülések polgármesteri hivatalaiban - a viszonylag magas évi rendes szabadságot sem tudják kivenni, hiszen a helyettesítés nem megoldható. A megoldás csak az lehet, mint mindenütt a világon: a túlmunkát m eg kell fizetni. A végére hagytam a legnagyobb gondot, amelyet nem akar megoldani a tervezet, ez pedig az illetményrendszer. A köztisztviselők a korábbi változatok és a reális igények alapján sokat vártak a módosítástól, és nagyot kellett csalódniuk. Az er edeti szorzószámemelkedésekből csak a jegyzők differenciált rendszere maradt meg, a többi elsikkadt. Az nagyon helyes, hogy a jegyzői szorzószám tekintettel van a település nagyságára, körjegyzőknél a települések számára, bár még ezek a szorzók sem fejezi k ki eléggé a végzett munkában és a felelősségben meglevő különbségeket. A többieknél pedig sem az illetményalap, sem az az illetménykiegészítés nem garantált, így tovább nő a különbség az önkormányzatoknál, illetve a központi közigazgatásban dolgozók közö tt. Elsikkadt mára az a korábbi törekvés is, hogy a polgármesteri hivatalokban dolgozó köztisztviselők béréhez hozzájárul közvetlenül a központi költségvetés, hiszen a munkaidejük 6070 százalékát az államigazgatási ügyek intézése teszi ki. Ez így lenne ko rrekt, és javulnának a munkavégzés feltételei is. Az illetménygondok megoldásának elodázásával azonban a tervezet nagy csalódást okozott az érintetteknek, miként azzal is, hogy megtartotta a fegyelmi eljárás intézményét. Nagy lehetőséget szalaszt most el a kormány, ha így szavazza meg a tisztelt Ház a törvényt. Ugyanis meggyőződésem,
