Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
528 alacsonyabbak az Európai Unió államaiban kialakult termőföldárnál. Ilyen körülmények között a termőföld külföldi tulaj donának megengedése az ország és a lakosság számára rendkívül hátrányos lenne. A külföldiek olcsón megvennék a földet, és alig néhány év múlva, öttíz év múlva tízszeres áron vásárolhatnák tőlük vissza a magyar termelők. És azok, akik ma kényszerűen elkóty avetyélnék a földjüket pár tízezer forintért hektáronként, a földjükön nem tulajdonosként, hanem bérmunkásként dolgozhatnának tovább. A magyar termőföldre a spekulációs tőke veszélyt jelent, és most az uniós tárgyalások megkezdésekor ez a veszély rendkívül i módon megnőtt. (22.50) A veszély lényege az, hogy a magyar termőföld ára csak egytizede az átlag uniós földáraknak. Ez az irreálisan alacsony ár voltaképpen még ennél is alacsonyabb, mivel a magyar termőföld kiváló természeti és éghajlati adottságokkal r endelkezik. A spekulációs tőke behatolásának veszélyét tovább fokozza az a tény, hogy a hozzánk közel fekvő uniós tagországok, Ausztria és Németország esetében a legmagasabb a termőföld ára. Így például előfordul az, hogy az osztrák határ két oldalán hason ló minőségű földek hektárja a magyar oldalon 30 ezer forint körül - és a Dunántúlon intenzíven emelkedik ez az ár , az osztrákok oldalon pedig forintba átszámolva 11,5 millió forint egy hektár föld. Nem kell ahhoz politikusnak lenni, hogy a külföldiek te rmőföldbirtoklását valaki ellenezze. Ehhez teljesen elegendő a normális, józan ész. A kormány világosan látja, hogy a népakarattal helyezkedne szembe, ha nyíltan vállalná a termőföld külföldi kézbe juttatását, ezért nem nyíltan, hanem burkoltan próbálja m eg keresztülvinni szándékát. Szavakban a kormány mind a mai napig tagadja, hogy saját törvényjavaslata lehetővé tenné a külföldiek termőföldtulajdonlását. A valóságban azonban a törvényjavaslat lehetővé teszi külföldiek földhöz jutását. A törvényjavaslat ugyanis engedélyezi belföldi székhelyű társaságok termőföldtulajdonszerzését. Természetesen belföldi székhelyű társaságoknak lehetnek külföldi tulajdonosai, sőt, az is lehetséges, hogy egyetlen személy legyen a társaság tulajdonosa. Ezzel a külföldiek köz vetett földtulajdonlása törvényesítve lenne, és ez a közvetett földtulajdon, amelyet most alacsony áron megszereznek, közvetlen tulajdonná válhat, amennyiben egy későbbi törvény engedélyezi azt. A kormány arra számít, hogy az európai uniós csatlakozás lehe tővé fogja tenni külföldi magánszemélyek magyar földtulajdonszerzését. Ezt azok a külföldi spekulánsok is tudják, akik most arra számítanak, hogy közvetett tulajdont szereznek, vagyis tulajdonosai lesznek a társaságnak, amely birtokolja a földet, és így a jövőt tekintve a kormányjavaslat szélesre tárja a kapukat a spekulációs tőke beáramlása előtt a magyar termőföldpiacra. Hogy mennyire így van, arra bizonyíték, hogy maga a miniszter is ezt mondta: "A tilalmat mindenképpen fenn kell tartani mindaddig, amíg Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz. A csatlakozás majdan szükségessé teszi a kérdés újragondolását." Ez a mondat nagyon fontos szempontra hívja fel a figyelmet, az időbeliség dimenziójára. A kormány saját javaslatát egy folyamat egyik állomásának szánja, a folyamat végcélja pedig a külföldiek teljes szabadsága földtulajdonszerzés tekintetében. Ennek a folyamatnak a közbenső állomása a kormány törvényjavaslata, mely a közvetett tulajdonlást teszi lehetővé. Ma a legtöbben bizonyosra veszik, hogy kö zéptávon tagjai leszünk az Európai Uniónak. (Vancsik Zoltán: Bármit tartanak is!) Ezek után mi tarthatná vissza a spekulációs tőkét attól, hogy ma közvetett tulajdont szerezzen alacsony áron, amelyet, ha kíván, később személyes tulajdonná tesz? Teljesen ér thetetlen, ha ezt az egyszerű konstrukciót az egész kormány, a minisztériumok apparátusai képtelenek átlátni. Megmagyarázhatatlan, hogy egy miniszter hogyan érvelhet a következőképpen: "A gazdasági társaság tulajdonosa ugyanis a társasága vagy egy bizonyos hányadának tulajdonosa, nem pedig a
