Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - DEMETER ERVIN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
524 következik , akkor sem egy önkormányzatnak, sem a kormánynak nincs joga arra, hogy ugyanabban a kérdésben megfordítsa a dolgot, és egy másik kérdést feltegyen. A következménye világos és egyértelmű - ezt elmondta Bihari Mihály is : két évig ebben a kérdésben nem lehet népsz avazást tartani. Hatalmi arrogancia az a nyilatkozat, amelyet önök ezzel kapcsolatosan tettek, és Bihari Mihály részben azt mondta, hogy nem így történt, de szeretném felolvasni az ezzel kapcsolatos Bihariállásfoglalást: hiába gyűlt össze a 200 ezer aláír ás, a támogatott népszavazási kezdeményezés, a parlament még az ellenzéki indítvány megtárgyalása előtt fogja fogadni a kormány referendumjavaslatát - jelentette ki Bihari Mihály, a Magyar Szocialista Párt közjogi munkacsoportjának vezetője. Gondolom, nem a magánvéleménye volt. A politikus elmondta, hogy a többféle kezdeményezés közötti versenyhelyzetre vonatkozóan nincsen törvényi szabályozás. Itt megállok egy pillanatra. (22.30) Tisztelt Országgyűlés! Versenyhelyzetnek lehet nevezni, egy szocialista polit ikus, egy kiváló jogász versenyhelyzetnek nevezi s formális jogértelmezéssel megfejti azt, hogy 280 ezer választópolgár kéri, követeli, hogy abban a kérdésben népszavazás legyen! Lehet ezt így negligálni? Nem lehet! Ezt önök is nagyon jól tudják. Ebből az következik - és ez természetesen nem fenyegetés , hogy az ellenzéknek semmilyen más eszköze és lehetősége nincs - ha önök nem fogják megváltoztatni korábbi álláspontjukat, s ha azokat a kérdéseket óhajtják feltenni, és le akarják söpörni az ellenzék, ill etve a 280 ezer választópolgár által feltett kérdést , igenis az Alkotmánybírósághoz fogunk fordulni, 50 képviselő aláírásával, előzetes normakontrollra. Nem azért, hogy veszélyeztessük a NATOhoz való csatlakozásunkat, nem azért, hogy presztízskérdést cs ináljunk belőle, presztízsharcot vívjon a 28 százalékos ellenzék a kormánnyal, hanem azért, mert 280 ezer választópolgár és a választópolgárok százezrei azt kérték, azt követelték, hogy magyar földet most, 1997ben ne vásárolhasson külföldi. Ezt egyetlen p olitikai erőnek sem lehet semmibe venni és negligálni, különösen nem egy olyan politikai erőnek, amely mindig arra hivatkozott, hogy az a különbség az ellenzéki pártok és a kormánypártok között, hogy mi úri, gőgös, pökhendi társaság vagyunk, önök pedig köz vetlen kapcsolatot létesítettek a választópolgárokkal. Önök aztán igazán értik a választópolgárok nyelvét. Tessenek majd elmenni Békésbe, Bácsba, falvakba, városokba és magyarázzák meg, hogy teljesen felesleges 280 ezer500 ezer ember aláírása; önök egy to llvonással, egy szavazógomb megnyomásával érvénytelenítik, illetve semmissé teszik a választópolgárokat! S még valami, anélkül, hogy én vitába szállhatnék kiváló elméleti jogászokkal: mi ez a kérdésfeltevés? Az én álláspontom szerint - hölgyeim és uraim - joggal való visszaélés, a joggal való visszaélés klasszikus esete a népszavazási törvény semmibe vétele. Az, és a mindenkori kormány, bármelyik kormány ezzel a fegyverrel nem élhet! Nem élhet, mert ha ez precedenssé válik, akkor mindegy, hogy ki ül a patkó másik oldalán, Magyarországon érvényes népszavazást nem lehet tartani, mert ezzel a logikával, amelyet most a kormány alkalmazott, bármelyik népszavazási kezdeményezésből ki lehet fogni a szelet, mert egyszerűen azt mondom, megfordítom, és felteszem a kér dést másképpen, ugyanabban a tárgyban, ahogy önök tették. Ez a fortélyos dolog, amit önök tettek, s ennek a következményeit természetesen nem az ellenzéknek, hanem önöknek kell viselniük. Természetesen felvetődött itt egész este a kérdés, hogyan lehetne ez t a helyzetet feloldani, hogyan lehetne esetlegesen konszenzust teremteni. Önök is tudják, mi is tudjuk: egyféleképpen. Ha abban a kérdésben, abban az alapvető kérdésben, amely végül is ennek a népszavazásnak az elsődleges tárgya volt, a népszavazás kérdés ében konszenzus van, akkor önöknek semmi mást nem kell tenniük, kedves kormánypárti képviselőtársaim, mint hogy azt mondják: azt a kérdést, amelyet a 280 ezer választópolgár támogatott, tegyük fel a második helyre, és utána - nem sok időnk van egyébként, m ásfél hónap van hátra - lehet novemberben népszavazást tartani, de akkor gőzerővel azon kellene mesterkednünk, hogy el is menjenek a választópolgárok szavazni, értsék, tudják azt,
