Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP):
4050 vezetőivel, ezt én nem tudom. Én - mint parlamenti képviselő - azt tudom, hogy november végén került sor egy belügyminisztériumi egyeztetésre, azon magam azért nem tudtam részt venni, mert akkor hivatalos parlamenti küldöttséggel éppen külföldön voltam. Ezt követően ugyanazon a héten csütörtökön megszülete tt a kormányelőterjesztés, amely lényeges pontokon teljesen ellentétes volt azokkal a pontokkal, amelyekről korábban egyeztetést folytattunk. Így jutott az 5000es szám az előterjesztésbe, szemben a 7500zal. Később beszélek majd arról, miért tartja a Nép párt is helyesnek azt, hogy 7500 legyen ez a szám. Most pedig hétfőn megtudtuk, hogy mégis a Ház elé kerül ez a törvényjavaslat, mert a parlamenti kormányzati többség most már kénytelen a saját mulasztását valahogyan korrigálni, s futni a pénze után - elné zést a kifejezésért. Ez is csak azért történt meg, mert néhány elszánt képviselő kezdeményezte ezt az eljárást. Különben meggyőződésem, hogy most itt erről nem vitatkoznánk. Fel kell tehát tenni azt a kérdést: kik akarták ezt a törvényjavaslatot igazán, ki k azok, akik csak úgy csinálnak, mintha szándékukban állna ezt a törvényt meghozni? És ide tartozik egy megjegyzés, mert egyszerűen tűrhetetlen, hogy ezt a hosszas huzavonát most azzal szeretné a kormánykoalíció eliminálni, hogy a 28 százalékos ellenzékre próbálja ráfogni, hogy esetleg miatta nem fog ez a törvény megszületni. Kérem, én ezt nem a levegőből veszem, hanem felelős, kormányzó párti frakcióvezetőhelyettes nyilatkozatából. Ha ő ezt valóban mondta, akkor az én okfejtésem ebből logikusan következik . Engedjék meg, hogy ezt idézzem; Toller László mondta, hogy a frakció foglalkozik a kisebbségi parlamenti képviselet ügyével. Szerinte pártja és a koalíció mindvégig a probléma megoldására törekedett, ám ezt egyes ellenzéki pártok - így az MDNP is - arcát lan módon megtorpedózták. Tisztelt Ház! Szándékosan hoztam ezt a kérdést elő, mert az a kívánságom, hogy jegyzőkönyvben rögzítve történjék meg, hogy a Magyar Demokrata Néppárt ezt a gyanúsítást visszautasítja. Szándékosan nem használom ugyanazt a kifejezés t, melyet Toller László használt, pedig ő érdemelné ezt meg. Egyszerűen nem értjük, miért nem terjesztették elő olyan időben ezt a valóban fontos törvényt, hogy mód legyen arra - jó szándékkal és valóban a kisebbségek érdekében , hogy megtárgyaljuk, módos ító javaslatokkal jobbítsuk esetleg, és - ez nem olyan lehetetlen, ha tisztességesen történik a tárgyalás - konszenzusra jussunk. És akkor most, ha megengedik, röviden rátérek az érdemi aggályokra. Nem ismétlem azokat, amelyeket előttem szóló képviselőtárs aim már elmondtak, hiszen ennek nem volna értelme. Csak fel szeretnék tenni egy kérdést: hogyan illeszkedik be a többpárti parlamenti rendbe a kisebbségi képviselők csoportja? Nem nevezhetem őket ebben a pillanatban frakciónak. (Dr. Salamon László: Nem is lesznek annyian!) Igen, erre lehet mondani, hogy a Házszabályt lehet módosítani, de az én aggályom nem itt van. Az én aggályom két helyütt van. Egyfelől nem tudom elképzelni, mi lesz akkor, ha ez a kis csoport valamilyen menedéket keresve természetszerűen arra lesz kénytelen, hogy valamelyik majdani kormányzó párt képviselőcsoportjának a számát gyarapítsa. Szándékosan fogalmaztam ilyen árnyaltan; mindenki pontosan érti, mit szeretnék ezzel kifejezni. Ha ezt nem teszik, akkor elesnek attól a lehetőségtől, ho gy a bizottságokban valóban érdemi képviselői munkát folytassanak. Azt pedig nyilván rövidesen be fogják látni, hogy csak a kormányzó pártok soraiban érdemes megkísérelni a saját kisebbségük érdekében a munkát, mert esetleg ott tudnak hatást elérni. Vagy f üggetlenek maradnak? - mert másképp ezt nem lehet elképzelni. Nem szeretnék nagyon túlozni, de azt hiszem, ennek akkor valamilyen gettó jellege lenne, hiszen nem a normális többpárti parlamenti rendben működnének. Az helyes, ha ezek a törvények a pozitív d iszkrimináció jegyében születnek. De az ilyenfajta pozitív diszkrimináció, mint amelyet ez a két javaslat megkísérel a korábbi tárgyalásokkal ellentétben behozni, a Néppárt álláspontja szerint visszájára fordul, a kisebbségek ellen fordulhat, és nekünk köt elességünk arra vigyázni, hogy ez ne így történjen. Kérem, nem én mondom, hanem egy
