Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
4045 Ennek a sorozatnak a hátterében az a meggyőződés húzódik meg, hogy a kisebbségi tudat, a kisebbségi nyelv önmagában érték. Ha vannak is konfliktuso k a mai Magyarországon települések szintjén az egyes nemzetiségekhez tartozó polgártársaink - legyenek azok svábok, szlovákok, horvátok vagy más nemzetiségűek - között, mégis a FideszMagyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy Magyarországon együtt tudnak és e gyütt fognak élni a legkülönfélébb népek, és az ellentétek szítói pedig fokozatosan el fognak szigetelődni, elveszítik politikai támogatottságukat. Tegyük hozzá, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzete a mai Magyarországon egyáltalán nem rózsás. A j ogi intézményrendszer és a tényleges szociológiai helyzet között tehát kimutatható egy különbség, aminek okai a történelemben ragadhatók meg, a közelmúlt, a középmúlt és az azt megelőző múlt történetében. Legelőször is azt hangsúlyoznám, hogy a ma Magyaror szágon élő nemzeti és etnikai kisebbségek mindig is Magyarországon éltek, tehát nagyon erősen kialakult bennük a kettős kötődés. A magyarsághoz való tartozás tudata nagyon gyakran összekapcsolódik az etnikumhoz való tartozás tudatával. E tekintetben lényeg esen különböznek a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek a szomszédos országokban élő kisebbségek tudatállapotától. Másodszor aláhúznám azt, hogy a második világháborút követően rendkívül komolyan traumatizálódott a magyarországi kisebbségi problema tika is. Itt elsősorban a szlovákság, a németség és a zsidóság problémáját emelném ki. A szlovákság nagy részben gyakorlatilag kitelepült a második világháborút követően az erőszakos lakosságcsere keretében, amely elsősorban a felvidéki magyarság tekinteté ben volt erőszakos, de mindenféleképpen manipulatív elemeket tartalmazott a magyarországi szlovákság tekintetében is. A németséget ért trauma, azt hiszem, máig mindenki számára köztudott, hogy egy háborús népszámlálás alapján hogyan kerültek kitelepítésre olyan honfitársaink, akik adott esetben az égvilágon semmilyen azonosságot nem vállaltak a nácizmus ordas eszméivel, hanem tisztes állampolgárai voltak Magyarországnak. A zsidóság kérdése pedig még inkább köztudott, és ezek a problémák mindenféleképpen tük röződnek a jogalkotásban, és tükröződniük is kell a jogalkotásban. A kommunizmus időszaka tetézte a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét. A szocialista párt 1960ban felszámolta (Si c !) a kétnyelvű oktatás intézményrendszerét, amely gyakor latilag mára megpecsételte a kisebbségek zömének tudati állapotát, és ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy az 1960as intézkedések korrekciója áll most leginkább a kisebbségi oktatási intézményrendszer megoldandó feladatai között. Nem vagyunk túl ezen a problémán, látnivaló, hogy milyen nagy arányban tanulnak szlovákok, horvátok, németek és más nemzetiségek nem anyanyelvi oktatási feltételek közepette, gyakran még a nyelvoktatás problémái sincsenek megoldva. És nem kedvezőek a szociológiai adottságaik a z elmúlt időszakban, az urbanizációs folyamatok pedig tovább fokozták az ebből fakadó hátrányokat. Szétszóródottak a magyarországi kisebbségek, nem tömbben élnek, és ez a szociológiai feltételrendszer sem kedvez annak, hogy Magyarországon megvalósíthassuk azt a célt, amit sokan úgy fogalmazunk, hogy kisebbségi reneszánsznak kellene Magyarországon bekövetkeznie ahhoz, hogy ki lehessen a jelenlegi válságos helyzetből ezeknek a közösségeknek ezzel a - hangsúlyozom: európai viszonylatban egyedülálló - támaszték kal, segítő intézményrendszerrel kecmeregniük. Engedjék meg, hogy megvilágítsak néhány konkrét problémát az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatban. Az alkotmányossági szempontok az elmúlt évek vitái során mind a mai napig, azt lehet mondani, még nem ülepe dtek le, nincs nyugvóponton a kisebbségek parlamenti képviseletének alkotmányossági megítélése. Az egyik nagyon komoly dilemma az volt, hogy szavazásos vagy pedig delegatív elven kerüljenek be a kisebbségek a magyar parlamentbe. Nagyon sokáig a delegációs elvhez ragaszkodtak a kisebbségi közösségek. Pozitív fejlemény, hogy úgy tűnik, e tekintetben áttörés van. Belátták azt, hogy egy egykamarás parlamenti logikába nem illeszthető be a delegáció elve. Tehát a szavazásos megoldás és a szavazás révén való kedve zményes elbánás, amely kikristályosodni látszik, azt kell
