Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár:
4040 meg, hogy külön kiemeljem és megköszönjem őszintén tisztelt elődömnek, Isépy Tamásnak a hozzászólását, aki amellett, hogy kritikai elemeket is megfogalmazott, elismerte ennek a törvényjavaslatnak az erényeit, és úgy gondolom, hogy másokhoz h asonlóan egy tisztességes elméleti fejtegetés után tette meg az ilyen észrevételeit. Úgy gondolom, jót tesz ennek a törvényjavaslatnak az, hogy szünet előtt áll a parlament, hiszen minden - a törvényjavaslattal foglalkozó - képviselőnek lehetősége lesz arr a, hogy ismét átgondolja a törvényjavaslatot, a törvényjavaslathoz benyújtandó esetleges módosító indítványokat, ezeket a módosító indítványokat lesz ideje mindenkinek beterjeszteni, és a minisztériumnak pedig lesz ideje arra, hogy alaposabban átgondolja e zeket a módosító indítványokat, meggondolja, hogy mit javasol elfogadásra, mit nem javasol elfogadásra, mi az, amit esetleg változtatásokkal javasol elfogadásra, és nyilván lehetőségünk lesz konzultációra is a képviselőkkel. Arra azért fel szeretném hívni a figyelmet, amit Csákabonyi Balázs képviselőtársam is elmondott: jó lenne, ha ezek a módosító indítványok nem arra törekednének, hogy az egész törvényjavaslat logikai rendszerét megbontsák, hanem inkább egyes intézményeknek a javítását szolgálnák. Ha ez a cél fogja vezérelni a képviselőket, a módosító indítványokat benyújtó képviselőket, illetve esetleg a bizottságot, akkor egészen biztosak lehetnek a képviselőtársaim abban, hogy a kormány, illetve a kormány képviseletében az Igazságügyi Minisztérium támog atni fogja ezeknek a javaslatoknak az elfogadását, érezve valóban a javító szándékot. Engedjék meg, hogy néhány konkrét kérdésre - amelyek a vitában elhangzottak akár a múlt héten, akár a mai napon - kitérjek valóban röviden. Az egyik ilyen kérdés, amit Ku trucz képviselő asszony említett, a jogellenesen megszerzett bizonyítékok értékelése. Nem először folyik vita erről, hiszen az alkotmánykoncepció vitájában, az alkotmányelőkészítő bizottság munkájában is ez a kérdés előkerült. Nagyon sokféle szakmai érvet előhozva vitatkoztunk róla, Kutrucz képviselő asszony ugyanazt az álláspontot képviselte természetesen, amit ma is elmondott. Végül is ugyanazt a megoldást is javasolta, hogy ha valaki jogellenesen bizonyítékot szerez meg, akkor az ennek megfelelő szankci ók őt sújtsák - akár fegyelmi, akár büntető szankciók , de a szabad értékelés maradjon meg. Úgy gondolom, hogy ez nem elégséges. Ha ugyanis valaki felett csak az a veszély lebegne, hogy ha ő jogellenes bizonyítékokat teremt, akkor esetleg majd valamilyen fegyelmi büntetéssel sújtja őt - mondjuk, egy nyomozóhatóság a nyomozóhatóság tagját , akkor attól tartok, hogy igencsak nagy számban szereznének meg jogellenesen bizonyítékokat. Azt hiszem, az a veszély is meglenne, hogy a felderítés eredményességében ér dekelt főnöke inkább szemet huny afelett, hogy valaki fegyelmi vétséget követett el, az a fontosabb, hogy akár minden eszközzel bebizonyítsák valakinek a bűnösségét. Úgy gondolom, hogy egyszer és mindenkorra meg kell szüntetni ezt a lehetőséget, és a törvé nyjavaslatnak ezt a szabályát meg kellene tartani. Nagyon sokan érintették - valóban korábban is a vitákban, szakmai vitákban, újságokban , és azt hiszem, a közvéleményt is nagyon erősen foglalkoztatja a "lemondás a tárgyalásról" intézménye. (11.20) Én is úgy gondolom, ahogy ezt Hack Péter és Csákabonyi Balázs képviselőtársaim elmondták, ha ez a jogintézmény meggyökeresedik a magyar jogrendben, ez a bírói gyakorlat szigorodásához kell hogy vezessen. Korábbi vitáknál, például a Btk. vitájánál is elmondtuk s tatisztikai adatokkal alátámasztva, hogy bizonyos bűncselekményfajtáknál - úgy tűnik - valóban enyhe a jelenlegi bírósági gyakorlat, például a 2től 8 évig büntethető bűncselekményeknél. Példának hoztuk a rablást és az erőszakos közösülést, ezeknél nagyon jelentős számban, nagyon jelentős arányban az alsó határ alatt szabnak ki büntetéseket, másik jelentős számban egészen közel az alsó határhoz, és elenyésző a felső határ közelében kiszabott büntetések száma. Úgy gondoljuk, hogy ez a jogintézmény csak akkor él, ha általában szigorodik a gyakorlat, ugyanis különben senki nem fogja kérni ezt a lehetőséget, senkinek nem éri meg kérni ezt a lehetőséget. Tehát ezzel a jogintézménnyel talán elérhetjük azt, hogy a valóban súlyosabbnak
