Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
4035 jelen pillanatban a bíró feladata, hogy számon kérje, hogy miért mondott mást, mint amit korábban mondott, és a bíró egy olyan konfliktusba megy bele amely, konfliktus adott esetben abból következik, hogy a nyomozás során nem szó szerint írták le, amit mondott. Aki látott már nyomozati jegyzőkönyvet, az ismeri azt, hogy olyan szavak szerepelnek benne, amit a vádlott nem is mondhat ott, mert mondjuk egy analfabéta vádlott nem használja azt a kifejezést, hogy "pszichés konfliktusba kerültem az édesanyámmal", hanem egészen máshogyan írja le ezt a folyamatot. Sokszor találkozunk azzal a nyomozati jegyzőkönyvekben, hogy a jegyzőkönyvet g épelő egyszerűsíti a szöveget, és ebből adódik konfliktus a tárgyalóteremben, amely konfliktusnak a bíró lesz részese. A vádlottban a kihallgatás végén az a benyomás alakul ki - és ez a törvényjavaslat indokolásában is szerepel , hogy a bíró az ügyész poz íciójával azonos pozícióban van, hiszen az ügyész által összeállított vádirat alapján végzi a kihallgatást. Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék reagálni a kétfokú fellebbezéssel kapcsolatos kérdésekre, arra, hogy a kétfokú fellebbezés szükségké ppen elnyújtja az eljárásokat. A múlt heti vitában is volt alkalmam elmondani, hogy a mintegy 17 200, egy éven túl elhúzódó ügyből 16 900 a helyi bíróságon első fokon húzódik el. Tehát már ma sem lehet azt állítani, hogy a jogorvoslat az, ami elhúzza az üg yeket. A hatásköri szabályok változtatásával a tervezet kísérletet tesz arra, hogy csökkentse a helyi bíróságon elsőfokon elhúzódó ügyek számát. De azt az adatot is látnunk kell, hogy az összes ügy több mint 80 százalékában elsőfokon jogerőre emelkedik az ítélet, tehát tulajdonképpen az elsőfokú eljárásban jogerősen befejeződik. Ilyen értelemben az a várakozás, hogy esetleg egy újabb jogorvoslati fórum, egy viszonylag szűk körbe szorított jogorvoslati fórum bevezetése nagyobb fellebbezési kedvet ad a vádlot taknak, nem megalapozott. (10.50) Azok az érvek is vitára ösztönöznek, amelyek azt mondják, hogy nem helyes, hogy a büntető igazságszolgáltatásban kétfokú fellebbezés van. Azért meglepő ezeket az érveket hallgatni, mert ma például olyanoknak a szájából leh et ezt az érvrendszert hallani vagy az újságban olvasni, akik például 1994ben hosszú előadást tartottak arról, hogy miért kell feltétlenül bevezetni a kétfokú fellebbezést. Egy szóval nem tiltakoztak a Bánk Attila által is említett igazságszolgáltatási cs omagnál, hogy a Legfelsőbb Bíróság feladatai között megjelenik egyfelől a rendkívüli jogorvoslat, tehát a felülvizsgálati kérelmek elbírálása, másfelől a jogorvoslatok elbírálása. Márpedig ha nincsen kétfokú fellebbezés, akkor egy négyszintű bíróság esetén lehetetlen, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz jogorvoslat kerüljön. Tehát akik most azt állítják, hogy nem kellene kétfokú fellebbezés, azoknak tavasszal kellett volna azt mondaniuk, hogy bocsánat, rossz a bírósági törvény, mert benne van a Legfelsőbb Bíróságn ál a jogorvoslat elbírálása. Márpedig mi nem gondolkodunk abban, hogy egyáltalán a Legfelsőbb Bírósághoz jogorvoslat kerüljön. Tehát én azt gondolom, hogy azok, akik '97 őszén a sajtó hasábjain keresztül megüzenték országnak, világnak, hogy ők szakmai alap on nem értenek egyet a kétfokú jogorvoslattal, magyarázattal tartoznak, hogy ezt tavasszal miért nem említették meg a bírósági szervezeti törvénynél. Amikor erről korábban vita volt az előkészítésnél, miért nem említették meg? '94ben miért győzték meg a j ogszabály előkészítőit - és többek között engem is a törvényalkotók közül, ha mást nem, még egyszer mondom, engem ők győztek meg - arról, hogy miért kell mégis kétfokú jogorvoslat? Ha akkor kellett, most miért nem kell? Köszönöm szépen a tisztelt Ház figye lmét. Azt gondolom, a vita eddigi menete is meggyőzhet bennünket arról, hogy nyilvánvalóan nem egy hibátlan, de jóra törekvő törvényt tudunk közösen megalkotni a tavaszi ülésszakon. Bízom benne, hogy március közepére, a ciklus végére a módosító indítványok elfogadásával a törvényhozás el tudja fogadni ezt a törvényt. Bízom benne, hogy elegendő felkészülési időt ad az elfogadás és a hatálybalépés között arra, hogy azokon a pontokon, ahol a tárgyi feltételek biztosítása, a jogszabályok megalkotása, illetőleg a személyi felkészülés időt igényel, ezeken a területeken elegendő idő legyen a felkészülésre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
