Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
4034 Az én véleményem az, szemben azokkal, akik azt állítják, hogy túl enyhe ítélkezési gyakorlat bevezetését teszi lehetővé - és ezt nem kritikaként mondom, csak véleményként , hogy ez az intézmény valószínűleg éppen ellenkező hatást fog elérni azoknál a vá dlottaknál, akik nem ismerik be a bűncselekmény elkövetését, és akiknél az ügyész nem él a tárgyalásról lemondás intézményével. Ezeknél a vádlottaknál a büntetési átlag meg fog emelkedni, mert ellenkező esetben senki nem fog élni ezzel a lehetőséggel, mert azt fogja mondani, hogy miért ismerjem be a bűncselekményt és miért fogadjam el, hogy tárgyaláson kívül kiszabnak velem szemben kétéves végrehajtandó szabadságvesztést anélkül, hogy megpróbálnék védekezni, amikor, ha nem ismerem be, bemegyek a tárgyalásra , gyakorlatilag akkor sem szabnak ki ennél hosszabb büntetést. Tehát én arra számítok, hogy ez az intézmény csak akkor lesz működőképes, ha az ítélkezési gyakorlat a be nem ismerő vádlottaknál a súlyosabb ítélkezés felé tolódik el. A másik kérdés a tárgyal ási kihallgatás kérdése, amit szakmai körökben érnek kritikák. Ebben a vonatkozásban is teljesen egyetértek Isépy Tamás szavaival - és ígérem, hogy többször nem fogok elismerően szólni a szavairól, mert nem akarom bajba hozni a saját pártjában, hogy esetle g meggyanúsítsák, hogy valamit elrontott a beszédében, hogy ennyire egyetértenek a kormánypártiak az általa elmondottakkal (Derültség. - Bauer Tamás tapsol.) , hogy a tárgyalási kihallgatással kapcsolatban vannak érvek, amik úgy szólnak, hogy jelen pillan atban nincsenek felkészülve a védők és az ügyészek a kihallgatás feladatának betöltésére. Van ráció ezekben az érvekben, de azt gondolom, irreális azt állítani, hogy ha bevezetjük ezt az új kihallgatási módot, amikor is az ügyész kérdezi először a vádlotta t és a tanúkat, utána a védő, majd a bíró, erre a kihallgatási módszerre való átállás nem jelenthet problémát az ügyészi és a védői kar számára. Ha ez problémát jelent a számukra, akkor már a jelenlegi feladatuk ellátása is problémát jelent. Azért nem jele nthet problémát, mert aki ismeri a büntető igazságszolgáltatást, az tudja, hogy a bírók sem készülnek a fogalmazói idő alatt a kihallgatásra. Amerikában az egyetemeken vannak úgynevezett jogklinika tanszékek, ahol berendeznek az egyetemen egy tárgyalóterme t, és mind a védőnek készülők, mind az ügyésznek készülők, mind a bírónak készülők már az egyetemen videókamerák előtt gyakorolják, hogy hogyan kell kihallgatni, hogyan kell kérdezni, és úgy kap diplomát valaki, hogy ezt már begyakorolta. Magyarországon ez nem így van. Sem az egyetemen, sem utána a gyakorlati időben nem gyakorolják a bírósági fogalmazók és a bírósági titkárok a kihallgatást. Az a fiatal bíró, akit kineveznek bírónak és beül a tárgyalóterembe, onnan tudja, hogy hogyan kell kihallgatni, hogy három évig ült bent tárgyalásokon, és nézte, hogy a többiek hogy csinálják. Kérdezem én: az az ügyész, aki tíz éve ügyész, holnaptól miért nem tud elsőként kérdezni? De a törvényalkotó azt mondja, hogy ha nem tud, akkor is adunk egyéves felkészülési időt. Egy év alatt miért nem lehet megtanulni a kihallgatást? A másik érv, ami itt el szokott hangzani, az az, hogy ez a bíró számára egy nehezebb helyzetet eredményez, mint a mai, hiszen kevésbé lesz tervezhető a munkája. Azt gondolom, hogy ez az érv sem állja meg teljesen a helyét, hiszen a bíró számára ez bizonyos értelemben könnyebb helyzetet teremt. Egyfelől a bírónak nem kell ugyanúgy kívülről megtanulnia az aktát, ahogy eddig meg kellett tanulnia, hiszen nem neki kell elsőként észrevenni, hogy a tanú, amik or vallomást tesz a tárgyalóteremben, más szavakat használ vagy mást állít, mint ami az adott esetben 30 ezer oldalas nyomozati iratok 23 426. oldalán szerepelt. Ezt ma a bírónak mindig fejből kell tudnia, amikor hallgatja a tanút vagy a vádlottat, hogy a nyomozati iratokban mikor mit mondott, milyen szavakat használt, milyen nyilatkozatot tett - ehhez képest most a bírónak nem kell megtanulni. Az ügyésznek meg kell tanulni, de az ügyésznél ez azért nem probléma, hiszen tipikusan ő állítja össze a vádiratot , és már a vádirat összeállításához ezt meg kell tennie. (A jegyzői széket Gulyás József foglalja el.) De ami ennél is fontosabb: ez a fajta kihallgatási rendszer mentesíti a bírót olyan konfliktushelyzetektől, amely szükségképpen a bírót vádlói pozíció ba szorítja. Nevezetesen: amikor kiderül, hogy a vádlott a tárgyalóteremben mást mond, mint amit a nyomozás során mondott. Akkor
