Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
4033 kapcsolatban sok vita folyik Amerikában is. Mindenesetre az egész szabályozás filozófiája arról szól, hogy a törvényhozó, a parlament azt mondja, hogy én nem bízom a bírókban, nem bízom abban, hogy a bírók meg tudják védeni a társadalmat, ezért nem adok sz abadságot a bíró számára, hogy széles körben mérlegeljen az egyéni körülményekre tekintettel, hanem egy lehetőséget adok a számára: hogy kiszabjon egy büntetést. Ehhez hasonló megoldások megjelennek a magyar jogrendben is. Emlékezzünk vissza, tisztelt Ház, hogy ez év tavaszán tárgyaltuk a büntető törvénykönyv módosítását, ahol szintén volt ilyen elem, azzal, hogy a büntetési minimumokat bizonyos bűncselekményeknél felemeltük, behatároltuk a bírói mérlegelési lehetőséget, szűkítettük a bíró mérlegelési lehet őségét. A törvényhozó azt mondta, hogy: bíró, te nem mérlegelhetsz ilyen széles határok között, hanem leszűkítem ezt a határt, ami között a büntetést kiszabhatod, bizonyos büntetés alá nem szállhatsz! Megjelent ez a fajta szigorú legalitás néhány európai o rszágban, igazából inkább évtizedekkel ezelőtt. Az utóbbi évtizedekben az európai jogalkotásban is azt figyelhetjük meg, amire Isépy képviselő úr is nagyon helyesen utalt, hogy az opportunitás, a célszerűségi megfontolásokon keresztül a törvényalkotó, a pa rlament azt mondja, hogy én nem tudok olyan szabályt alkotni, amely minden helyzetre pontosan illik, ezért megengedem, hogy a jogot alkalmazók széles körben differenciálva, széles körben mérlegelve járjanak el. A "lemondás a tárgyalásról" intézmény egy ily en lehetőséget jelent az ügyész számára, hogy az ügyész megfontolja, mikor teszi lehetővé, hogy tárgyalás nélkül valakit elítéljenek. Igaza van Kutrucz Katalinnak abban, hogy nem jelöli meg a tervezet, hogy az ügyész milyen szempontok alapján teheti meg az indítványát, de véleményem szerint ezt szándékosan teszi abból a megfontolásból, amit Csizmadia László képviselő úr a mai vitában kiemelt, hogy bízik az ügyészekben, hogy az ügyészek szakszerűen, megbízhatóan és a közösség érdekében fognak élni ezzel az i ntézménnyel. Nekem más véleményem volt, mint MSZPs képviselőtársamnak. Én azt mondtam, hogy szerintem, ha ezt az intézményt bevezetjük, többek között ez az intézmény is és más elemek is azt indokolják, hogy a patkó két oldaláról is megfogalmazódó igény, n evezetesen az ügyészség valamiféle közjogi felelőssége jelenjen meg a magyar alkotmányos rendben. Tehát hogy számon lehessen kérni az ügyésztől, hogy vajon valóban a közösség érdekében terjesztie elő az indítványokat, valóban csak olyankor javasoljae "a tárgyalásról lemondás" intézményének az alkalmazását, amikor arra feltétlenül szükség van, kizárva azokat a korrupciósnak nevezett lehetőségeket, amit ugyan nem ebben a vonatkozásban, de itt is megemlíthetően Kutrucz Katalin a felszólalásában érintett. Ami ebben a körben a büntetési tételeket illeti, én teljesen megértem, hogy a büntető igazságszolgáltatást kívülről néző és ezt a mai vitát esetleg figyelő állampolgárok számára talán sokkolóan hat az a tény, hogy itt olyan tételek szerepelnek, hogy ha valaki t ötéves szabadságvesztéssel fenyeget a törvény, akkor két évnél több büntetést nem kaphat, ha hároméves szabadságvesztéssel fenyeget, akkor egy évnél többet nem kaphat. (10.40) Csak itt fel kell hívni a figyelmet - ha szabad így fogalmaznom: a laikusok, a büntető igazságszolgáltatással nem foglalkozók figyelmét , hogy itt nem arról van szó, hogy a vádlott öt évet kapna, ha nem ismerné be a bűncselekményt, és ehelyett csak két évet kap, hanem arról van szó, hogy maximum ötéves büntetéssel fenyegeti a törvé ny - tehát nem a konkrét ügyben a bíró, hanem a törvény absztrakt értelemben maximum ötéves fenyegetést ír elő. Az én problémám a tárgyalásról lemondás intézményével az, hogy ha megnézzük a statisztikákat, azt látjuk, hogy a törvényben megjelölt büntetési tétel, ami a tárgyalásról lemondás intézményénél megjelenik, tulajdonképpen a büntetéskiszabási gyakorlat átlaga. Ma, ha megnézzük a bírói gyakorlatot, akkor egy öt évvel fenyegetett bűncselekménynél nagy átlagban két év körüli szabadságvesztést szabnak ki .
