Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
4032 hogy ilyen értelemben közös platformon vagyunk, és örülök annak, hogy a hozzászólásokban is ez a közös platform megjelent. (10.30) A három témakör, amiről szóln i szeretnék és ami a vitákban megfogalmazódott: egyfelől a "lemondás a tárgyalásról" című intézmény, ami a különeljárások között jelenik meg a tervezetben, másfelől a tárgyalási kihallgatás kérdésköre, harmadrészt pedig a kétfokú fellebbezés ügye. Ami a "l emondás a tárgyalásról" című intézményt illeti, itt egy kis zavarban van az, aki a vitát hallgatta, és valószínűleg aki majd a jegyzőkönyveket elolvassa, még inkább zavarban lesz, hiszen Isépy Tamás mai felszólalásában hosszan hivatkozott Pokol Béla vélemé nyére, amely vélemény megjelent az egyik országos napilapban pár héttel ezelőtt, de ugyanezt a érvrendszert, tehát a vádalkuI és a vádalkuII típusú érvrendszert mondta el szó szerint Torgyán József a múlt héten. Nyilván vagy annyira egy húron pendül a sz akértőjével, hogy egymástól függetlenül is ugyanarra a véleményre jutottak, és szó szerint ugyanazt gondolják minderről, de az is lehet, hogy Torgyán József is Pokol Bélát idézte, de a vita korrektsége megkívánja, hogy ilyenkor idézzünk egy nyilvánosan meg jelent publikációt, tehát a forrást megjelölve vitatkozzunk. Én ezzel a forrással szeretnék vitatkozni, Pokol Béla és Torgyán József megjegyzéseivel, akik összemosnak bizonyos dolgokat. A vádalkuInek nevezett intézménynek semmi köze nincs a vádalkuhoz. A z az intézmény, amit 1994ben a rendőrségi törvény, majd '95ben a nemzetbiztonsági törvény is bevezetett, amit úgy nevezünk, hogy a büntetlenség felajánlása, semmilyen rokonságban nincs a vádalku intézményével, azzal a vádalkuval, ami - valóban, ahogy néh ányan utaltak rá - az angolszász jogrendszerben kialakult. A büntetlenség felajánlása tulajdonképpen a hatóságokkal együttműködő maffiózók megjutalmazására lett kitalálva. Arról szól ez az intézmény - '94 óta létezik a magyar jogrendszerben , hogy ha egy bűnelkövető együttműködik a hatóságokkal, ezért az együttműködésért cserébe a hatóságok a számára büntetlenséget biztosítanak abból a megfontolásból, hogy az így elérni kívánt célhoz, tehát ahhoz, hogy az egész bűnbandát leleplezzék - most egyszerűen fogal mazok , hogy a konkrét bűncselekményt teljes körben felderítsék, e cél fontosabb, mint annak az egy személynek a megbüntetése; semmi köze nincs a vádalkuhoz. Ezt vádalkuInek nevezni körülbelül olyan nagyvonalú fogalmazás, mintha erre a pohárra (Poharára mutat.) azt mondanám, hogy ez az asztalI. Semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Tehát Pokol Béla és Torgyán József fogalmazásában vádalkuIInek nevezett intézmény sem azonos a vádalkuval, nem igazán vádalku, de erre rá lehet fogni, hogy mutat bizonyos rokon vonásokat; a pohárhasonlattal körülbelül annyi, mintha azt mondanám a pohárra, hogy ez a kancsóII. Valóban valamifajta rokonság van, tehát nincs olyan nagy távolság, mint az előző intézménynél. Ebben a körben, a "lemondás a tárgyalásról" intézmény körében Kutrucz Katalin is fogalmazott meg kritikákat, a sajtóban is jelentek meg kritikák. Itt szeretnék újra utalni Isépy Tamás felszólalására - egyetértőleg. Valóban ez egy jogfilozófiai kérdés, az a kérdés, hogy a szabályozás során a törvényalkotó bízi ke a jogalkalmazóban vagy sem. Mind a kontinentális Európában, mind a világ jogrendszerében kétféle törekvést figyelhetünk meg. Az egyik törekvés, amely próbál a szigorú legalitás felé lépni, amely nem bízik a jogalkalmazóban; nem bízik abban a törvényhoz ó, hogy a jogalkalmazó, a törvényeket végrehajtó bíró, ügyész a törvényalkotó szándéka szerint fogja a törvényt alkalmazni, ezért nagyon szűk keretek közé szorítja a jogalkalmazót. Ilyen példa, mondjuk, a kaliforniai törvényhozásban az, amit a "harmadik cs apás" intézményének neveznek. Ha valakit egymás után harmadszor is megbüntetnek vagy felelősségre vonnak bizonyos bűncselekmény miatt, akkor csak a büntetési maximumot szabhatja ki vele szemben a bíró, függetlenül attól, hogy milyenek a körülmények. Ezzel
