Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP):
4029 Miért van szükség általában egy törvény módosítására? A dott esetben miért van szükség, miért lehet szükség a büntetőeljárási törvény módosítására? Összesen két oka lehet ennek. Egyrészt az állam bűnügyi, felderítői, igazságszolgáltatási tevékenységének megkönnyítése, magyarul: olcsóbbá, gyorsabbá, hatékonyabbá tenni az eljárást elméleti szinten. Másrészt az egyén garanciális jogainak növelése érdekében lehet egy ilyen nagy terjedelmű módosítást, illetve új törvényalkotást elképzelni, vagyis a védekezési jog lehetőségeinek a növelésére, ezt hívják egyébként az á rtatlanság vélelmének, ennek elvére épülő törvényi módosítás továbbfejlesztett változatának. Ha megvizsgáljuk, hogy ebből a két célból mi valósult meg, mi valósulhatott meg egyáltalán ebben az új büntetőeljárási törvényben, azt kell mondanunk, hogy maradék talanul egyik sem. Tehát a büntetőeljárási törvény jelenlegi formájában történő elfogadása nem teszi sem olcsóbbá, sem hatékonyabbá, sem gyorsabbá az eljárást, az állam bűnügyi, felderítő, igazságszolgáltatási tevékenységének a megkönnyítésére igazából nem alkalmas, hiszen ez az elv már korábban, a háromfokú bíróság bevezetésével megdőlt. Másrészt az egyén garanciális jogait sem növeli igazából az eljárás során, nem javítja megfelelően. Erre majd a különösen védett tanú eseténél térnék vissza, még mindig az általános vita keretei között. Mind ma, az általános vita során, mind már korábban felmerült az - itt előadók is utaltak rá , hogy a szakma hogyan fogadta ezt a törvénytervezetet. Egyrészt cikkek útján, másrészt a bizottsági ülésen megjelent különböző ér dekképviseleti szervek képviselői tulajdonképpen vitatták ennek a törvénynek a hasznosságát, vitatták a megvalósíthatóságát is. Felvetették, hogy a törvényelőkészítés során a kormány nem konzultált megfelelőképpen, és így nem készítette elő e törvény hatá lyosulását. Válaszában az előterjesztő a bizottsági ülésen is cáfolta ezeket az előadásokat, és arra utalt, amiről itt ma már ugyancsak szó volt, hogy a 2002/94es rendelet alapján ez a törvénytervezet, ami ideért ehhez a szakához, keresztülment egy huzamo sabb konzultációs folyamaton. Én úgy gondolom, hogy bizonyos szempontból mindkét félnek igaza van, és van igazság mind a kormány, mind pedig a szakmai képviselők álláspontjaiban. Igazából azonban az történt, tisztelt Ház, hogy ez a javaslat immár a harmadi k javaslat a huzamosabb kodifikációs eljárás során, ez a javaslat pedig az a javaslat, amelynek vonatkozásában valóban nem történt meg a megfelelő konzultáció a szakmai érdekképviseletekkel. Ahhoz - még mindig az általánosság szintjén maradva , hogy vélem ényt nyilváníthassunk erről a törvényről, meg kellene vizsgálnunk azt, hogy tulajdonképpen EUkonforme. Bármely törvény- és bármely jogszabályváltozás során hangzatos érv az - ez általában akkor hangzik el, ha már nincs más érv , hogy ez EUkonform, megy ünk Európába, az európai jogrendszer sajátosságait be kell építenünk a most tárgyalandó, éppen aktuálisan tárgyalandó törvényjavaslatba. Ez elhangzott egyébként ennek a törvénynek a vitájában is. Ez azért furcsa, mert elveit tekintve ez az új büntetőeljárá si törvény nem igazán EUkonform a mi meglátásunk szerint. Ha megengedik, kétmondatos elméleti kitekintést téve az Európában szokásos büntetőeljárásjogokról, gyakorlatilag kettőt különböztethetünk meg: a kontinentálist, illetőleg az angolszász modellt. A korábbi, a hatályos - még jelenleg hatályos , jelenlegi büntetőeljárási törvényünk a kontinentális, francianémet mintára épülő jogszabály, míg a jelenleg, most tárgyalás alatt lévő tervezet az úgynevezett angolszász mintára épít. Épít, ez azonban nem ugy anaz, és ezzel szeretnék visszautalni az előbb elmondottakra; nevezetesen, hogy a három tervezet közül, amely a kodifikációs eljárás során felmerült, a legelső a teljes mértékben angolszász típusú eljárásjog volt, annak összes jellegzetességével együtt, ne vezetesen: a bíró iratot nem kap, a bírói szakban a tárgyaláson találkozik először a vádlottal, az ügyész kérdez, a védelem bizonyít, próbálja cáfolni, és az előadásokból, a kontradiktórius eljárás eredményeképpen a bíró kialakít egy álláspontot. Ez aztán változott az idők során, illetve a kodifikációs eljárás során, most már a bíró kap iratot, most már bizonyos prekoncepciót alakíthat ki az ügyről, még a tárgyalás előtt, az iratok megtekintetésével. De - maradva az angolszász megoldásnál - előbb az ügyész kérdez, utána a
