Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP):
4030 védelem kérdez, és a végén kérdez a bíró. A jelenlegi rendszer, ha szabad ezt mondani, a legrosszabb kompromisszum: ugyanaz, mint az előző, de a bíró közbekérdez, rákérdez, pontosít. (10.20) Ez igazából szerintem visszacsúszás az eredeti el képzeléshez képest, és aki már volt életében büntetőtárgyaláson, és tudja, hogy körülbelül hogy zajlik az ilyen, az előtt teljesen világos, hogy ez igazából változást nem jelent a jelenlegihez képest. Azt gondolom, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő új b üntetőeljárási törvény mind szerkezetében, mind nyelvezetében, mind logikai felépítésében igazából visszalépést jelent a jelenlegi büntetőeljárási kódexhez képest. Lényegében ugyanakkor vannak bizonyos dolgok, amelyekkel feltétlenül egyet lehet érteni. Azz al a kormányzati szándékkal, amely a bűnözés visszaszorítására irányul, és a visszaszorítás során bizonyos új eszközök alkalmazását írja elő, tulajdonképpen egyet lehet érteni. Azonban kérdéses, hogy kellette ezen célok megvalósításához ilyen nagy terjede lmű, a büntetőeljárásjog teljes szerkezetét átalakító jogszabályt alkotni. A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ezeket egy novellával meg lehetett volna oldani. Hiszen azok a kérdések, amelyek már eddig is felmerültek a vita során - nevezetesen: óvadék, különösen védett tanú, tárgyalásról lemondás elve, nyomozati bíró , összesen 30 usque 40 szakasszal beemelhető lett volna a jelenlegi rendszerbe. Ez esetben lehet, hogy valóban a kormány által is hangoztatott cél, amivel mi is egyetértettünk - nev ezetesen a büntető igazságszolgáltatás erejének növelése, a gyorsabb, az olcsóbb, a hatékonyabb eljárás , megvalósulhatott volna. Jelen esetben azonban - úgy vélem - ez ebben a formában nem megoldható. A bizottsági vitában az általános vitára bocsátás sor án tartózkodtunk, ellenvéleményünket nem fejeztük ki. Miért tettük ezt? Mert megértettük és tudomásul vettük azt, hogy egy kormányzatnak joga és kötelezettsége a törvénykezési folyamatot (Dr. Avarkeszi Dezső: Törvénykezési?! - Dr. Kutrucz Katalin: Törvényh ozói!) irányítani. Tudomásul vettük azokat az érveket, amelyek elhangzottak, azokat a célokat, amelyeket megfogalmaztak a bizottsági vitákban az újítás, a jobbítás, a modernizáció vonatkozásában. Ugyanakkor fenntartásaink voltak és vannak e törvénnyel kapc solatosan, ezt már első körben a frakcióvezetőnk kifejtette a Független Kisgazdapárt képviseletében, és az előbb elmondottak szerint ezeket változatlanul fenntartjuk. Engedjék meg, hogy még mindig az általános vita keretében néhány mondatot szóljak az előb b említett egyes rendelkezésekről, tényleg csak távirati stílusban; nyomozási bíró - mint új elem , aki sajnos egyébként nem vizsgálóbíró, bár az lenne, de sajnos nem. Elhangzott a vita során - azt hiszem, kormányzati részről , hogy a vizsgálóbírói intéz mény már NyugatEurópában is túlhaladott, már nem jó. Én nem osztom ezt az álláspontot. Ki is ez az új nyomozási bíró? Lényegében a városi bíróság egy tagja - jelenleg ügyeletes bírónak hívják egyébként , az, aki ellátja azokat a feladatokat, amelyeket ma is a büntetőeljárás szerint el kell látni. Meghallgatja az őrizetbe vett személyt, dönt annak előzetes letartóztatásáról. Gyakorlatilag két kérdésben növekszik feladatköre, egyrészt átkerülnek hozzá az ügyészségről bizonyos operatív eszközök, nevezetesen a házkutatás, a lehallgatásról való döntés, illetve ő veszi fel - és ez igen fontos lesz - a különösen védett tanú vallomását is. A különösen védett tanú vagy koronatanú intézménye az, amiről az előbb már beszéltem, illetve érintettem és amiről, úgy gondol om, néhány mondatot még az általános vita kereteit betartva is mondani kell. Az alapproblémám a következő ezzel kapcsolatosan: Az előterjesztés indokolásában elhangzott, hogy tulajdonképpen a szervezett bűnözés elleni harc egyik fontos eszköze a különösen védett tanú intézményének bevezetése, mely akceptálható egyébként, ezt el kell mondanom. Valóban, a szervezett bűnözéssel együtt járó jelenség, hogy a tanúk nem mernek vallomást tenni, félnek a retorziótól, a megtorlástól. Igen ám, de a törvény pontosan ne m így fogalmaz, hanem azt mondja, hogy fontos ügyekben. Ehhez képest, hogy mi a
