Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz):
4024 látszó keddi napon megkapják a feladatot, hogy jövő szerdára feltétlenül szállítani kell egy törvénymódosítást, mert sürgősen be kell tömni az eredeti törvényben felfedezett tátongó lyukat, vagy gyorsan össze kell ütni egy néhány rendelkezésből álló új törvényt. Ennek eredményeként azután némelyik törvény valóban úgy néz ki, mint a Samu nadrágja, folt folt hátán, meg néhány megmaradt lyuk, és amellett a nadrág még mindig vagy szűk vagy lötyög, és a gyorsan összeütött új törvényen is átfúj a szél, és növekszik a hirtelen felindulásból elkövetett törvények száma. Az igazi jogászi feladat azonban a szakaszos jogalkotás, amikor az érintett terület elméleti felkészültséggel és gyakorlati tapasztalatokk al rendelkező szakértőinek, a normaszövegben megjeleníthető gondolatokat és elképzeléseket szállító elméleti és gyakorlati jogászoknak a bevonásával, apró munkával, akár évekig tartóan folyik az előkészítés, fiktív és valóságos tényállásokkal szembesítik a szöveget, és hosszú vajúdás után így jön világra egy kódex jellegű törvényjavaslat. Most nem a minőségről beszélek, hanem a szakaszos jogalkotás első termékéről, mert a törvényjavaslat valójában ebbe a vonulatba tartozik, hiszen az előkészítés évekkel eze lőtt megindult, a koncepciót még a korábbi kormány fogadta el a 2002/94. határozattal, és azóta tovább folyt a szakmai építkezés. (9.50) A másik ok: megnézi és körüljárni egy gépezetet, és megvizsgálni a működési mechanizmusát. Egy anyagi jogszabály ugyani s csak az eljárási jogon keresztül tud érvényesülni. Ha a gépezetbe betáplálom az anyagi jogi rendelkezést és a tényállást, akkor a végtermék, az előállítás időtartama, az ítélet minősége nyilván függ a gépezet olajozottságától, a fogaskerekek illeszkedésé től, a csavarok meghúzásától és a kezelők szakértelmétől. Szeretném az általános vita jellegének megfelelően egy kicsit körüljárni ezt a most fényesen csillogó gépezetet, és megvizsgálni a szerkezetet. Hasznos lenne, ha a vizsgálatnál nem politikai, hanem szakmai szempontok érvényesülnének. Volt, aki a büntetőeljárás forradalmának nevezte a beterjesztett törvényjavaslatot. A forradalmak azonban a jellegük szerint egy pillanat alatt törnek ki, és radikálisan elsöprik a múltat jogrendszerestől, intézményestől együtt, és teljesen újat építenek a régi romjain. Éveken keresztül kitörő forradalom azonban fogalmilag elképzelhetetlen. Romokat sem látni, és még az esetleg meghökkentőnek minősíthető új megoldások is inkább nevezhetők a szakma széles körű bevonásával k idolgozott reformnak, mint a forrófejűek eljárásjogi forradalmának. A korábbi felszólalók is utaltak, de az indokolás is utal arra, hogy a törvényalkotó három elvárásnak kívánt megfelelni: a magyar jogtörténeti hagyományoknak, a nemzetközi követelményeknek és a társadalom igényének. Sokan teszik fel azt a kérdést, hogy a büntetőeljárás új rendje nem idegene a magyar jogi kultúrától. A nemleges válasz megfogalmazásához talán elegendő utalni arra, hogy a vegyes rendszeren belüli kontradiktórius jellegű eljár ás már volt Magyarországon, és ennek gyökereit akár 150 évre is vissza lehet vezetni. Gondolok itt a SzalayDeákféle 1943as javaslatra, illetve Magyarország első büntető perrendtartására, az 1896. évi XXXIII. törvénycikkre. Valójában nem arról van szó, h ogy az új eljárás a régi modelleket mintázná meg, de tény, hogy a gyökerei adottak, és a megoldások nem állnak ellentétben a magyar jogtörténeti hagyományokkal. A nemzetközi követelmények többirányúak: a terhelt emberi jogainak tiszteletben tartása; a bűnc selekmények áldozatainak, valamint a tanúknak a fokozott jogi védelme; az eljárási rend differenciált kialakítása, amely lehetővé teszi az ügyek nagy tömegének gyors és egyszerű befejezését, és végül bizonyos ügykategóriákban a bűnözés elleni hatékony küzd elem elvárásainak az érvényesülését. A nemzetközi elvárások körében merül fel az emberi jogok kérdése. Üdvös lenne, ha a fogalmat nem fetisizálnánk, mert az emberi jogok éppúgy megilletik a bűnelkövető gyanúsítottat és vádlottat, mint a bűncselekmény áldoz atát és sértettjét. Tehát egészséges egyensúlyt kell teremteni a bűnüldözés hatékonysága és az emberi jogok védelme között. A gyanúba keveredett polgárokat valóban védeni kell az állam bűnüldöző szerveinek önkényével szemben. A bűnüldözés önmagában nem iga zolhat bármilyen eszközt, viszont Bárd Károly megfogalmazása szerint az emberi jogok
