Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz):
4025 tisztelete és a bűnüldözés érdeke nem oltják és nem olthatják ki egymást. Az emberi jogokat tisztelő eljárásban nagyobb az esély arra, hogy a történést a valóságnak megfel elően fogják megállapítani, és valóban a bűnöst fogják elítélni. A büntetőeljárásokban is érvényesülő alapvető emberi jog az előítéletmentes, pártatlan eljárás igénye és az európai emberi jogi egyezmény alkotói szerint is az eljárásjogoknak, főleg a tiszt esség követelményeinek kell eleget tennie. A harmadik elvárás a társadalom igénye, amely fokozott hangsúlyt kap a bűncselekmények vészes elszaporodásának, a bűnüldözés és a bűnmegelőzés lehangoló statisztikai adatainak és az eljárá sok sokszor indokolhatatlan elhúzódásának az időszakában. Egy büntetőeljárási rendszer csak akkor lehet és lesz társadalmilag elfogadott, ha választ ad a társadalmat leginkább foglalkoztató problémákra; ha biztosítja a bűncselekmények hatékony felderítését és az elkövető gyors felelősségre vonását. A társadalom biztonságérzetéhez nemcsak a rendőrség fejlesztésére, hanem egy hatékony büntető igazságszolgáltatási rendszerre is szükség van. A törvényjavaslat az első két elvárásnak maradéktalanul megfelel, a ha rmadikra a jelenlegi körülmények között nehéz lenne egyértelmű választ adni, hiszen egyesek bűnözőpártinak nevezik holott az alapvető kérdés az - amit az előbb említettem , hogy tisztességese. Egy eljárási törvény nem tud feloldani szociális egyenlőtlens égeket, ugyanakkor elvárható, hogy azokat ne mélyítse. Tudomásul kellene végre venni, hogy a jognak nincs és nem is lehet megváltó szerepe, a társadalmi viszonyokat csak szabályozni, keretek közé szorítani tudja, megváltoztatni nem. A rendelkezésre álló id ő szűkösségére és a várhatóan elhúzódó vitában az ismételt megszólalás lehetőségére figyelemmel csupán öt össztűz alatt álló stratégiai csomóponttal szeretnék röviden foglalkozni. Az első a felek általi kikérdezés eljárási újítása. Az ellenzők félelmei úgy fogalmazódnak meg, hogy ebből tiszta Amerika lesz. Ez a félelem a tények alapján könnyen eloszlatható: a vádlott továbbra sem az ügy tanújaként és nem igazmondásra kötelezett személyként vesz részt az eljárásban. Az új kérdezési szisztéma sem azonos a ker esztkérdezéssel. Az amerikai rendszerben a vádlott maga dönti el, hogy a kikérdezésnek alávetie magát. Ha így dönt, úgy a védelem tanújaként lép fel, vagyis akárcsak a tanúkat, őt is terheli az igazmondás kötelezettsége. A törvényjavaslat új rendszere sem mi egyébről nem szól, mint arról, hogy a tárgyalóteremben mindenki azt a szerepet tölti be, amely alkotmányos, illetve perjogi szempontból adódóan őt megilleti, ami rá van mérve. Az pedig aligha vitatható, hogy a felek általi kikérdezés jobban garantálja a pártatlanság érvényesülését, mint a bírói kikérdezés rendszere, mely utóbbi könnyen azt a benyomást kelti a vádlottban, hogy a bíró az ügyész mellett második vádlóként lép fel. A jelenlegi eljárási rendben a bűnösség bizonyítása az eljáró hatóságokat terh eli, tehát beleértve a bíróságot is. Az új eljárás a vád bizonyítását a vádlóra hárítja, és megszünteti, illetve feloldja azt a látszatot, hogy az ügyészség és a bíróság együttesen törekszik a vádlott bűnösségének bizonyítására. Leegyszerűsítve tehát a vál tozás csupán annyi, hogy a kérdezési sorrend változik. A legnagyobb vitát valójában a jogászi szerepek megváltozása, az úgynevezett jogászi triász - a bíró, az ügyész és az ügyvéd - szerepkörének megbontása keltette, amit Pokol Béla nemes egyszerűséggel há lyogkovácsi módszernek nevezett, és a kísérletet a szerencsejáték területére utalta. Az kétségtelen, hogy a félelem sötét fellege borult a jogászi triászra, és feltételezhető, hogy az ügyész úgy érzi, hogy a nyomozati bíró beletipor a hatásköri önérzetébe a bíró berzenkedhet, hogy mit ugrál itt az orra előtt az ügyész és az ügyvéd, amikor a zenekart ő vezényli az ügyvéd pedig joggal tart attól, hogy te jó Isten, itt már kevés a bevált rutin, itt komoly szakmai tudásra van szükség. Az aggodalmak csak részben megalapozottak, hiszen szó sincs a bíró aktív szerepének visszametszéséről, a döntés joga változatlanul őt illeti, és kérdezési joga sem csorbul, csak a sorrend változik, és pártatlansága külön garanciát kap. A nyomozati bíró szerepe kifejezetten eljárási garanciát jelent, és nem minősíthető ügyészi hatáskörcsorbításnak. Egyedül talán csak a saját szakmám félelme tekinthető némileg megalapozottnak, mert valóban nem lesz elég csak az
