Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ):
4009 Tisztelt Képviselőtársaim! Tisz telt Miniszter Úr! Szeretném a reményemet kifejezni abban, hogy a képviselői módosító javaslatokkal egy sokkal jobb, hatékonyabb gyógyszertörvényt lehet majd a jövő évben megalkotni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Meg adom a szót Szolnoki Andrea képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Pallag László képviselő úr, Független Kisgazdapárt. DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk szóló Selmeczi Gabriella nagyon fontos dolgokról beszélt a gyógyszertörvény kapcsán; csak egy probléma van: amiről ő beszélt, az nem ennek a törvénynek a tárgya. Persze, természetesen itt bárki bármiről beszélhet erről a pulpitusról (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.) , én azért megpróbálok arról a törvényről beszélni, ami most előttünk fekszik. Az előttünk fekvő, emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvényjavaslat az egészségügyi ellátás szerves részeként működő gyógyszerellátá ssal foglalkozik, ezért a röviden gyógyszertörvénynek nevezett törvényjavaslat alkotmányos alapjogokat érint. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 5558. §ai rendelkeztek korábban a gyógyszerügyről. A kormány az egészségügyről szóló új törvényt b eterjesztette, és úgy néz ki, hogy a jövő héten el is fogjuk fogadni. Az új egészségügyi törvényben gyógyszerekkel kapcsolatos fejezet nincsen, ezért volt szükség a gyógyszertörvényt külön megalkotni. Az 1972ben alkotott egészségügyi törvény óta sok válto zás következett be a gyógyszerellátásban. Az állami tulajdonú gyógyszertárakat privatizálták, a gyógyszergyárak és a gyógyszernagykereskedések is magánkézbe kerülnek, a forgalomban lévő gyógyszerek választéka hihetetlenül gyorsan növekedett, a gyógyszern agykereskedők és gyógyszertárak száma is nagymértékben megnőtt, ugyanakkor bekövetkezett az importliberalizáció, az emberek gyógyszerellátással kapcsolatos elvárásai is megnövekedtek. A gyógyszerellátás során előtérbe került a megelőzés elve, a korszerű és drága gyógyszeres terápia hatékonyságának értékelése, valamint a gyógyszerek rendelése során a költséghaszon elemzés. 1994ben a parlament elfogadta a gyógyszertárak létesítéséről és a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényjavaslatot, így a gyógysze rellátás biztosítása érdekében két fontos törvény is született, de hiányzott az alaptörvény. Éppen ezért a gyógyszerészek és azok szakmai körei hosszú idő óta igénylik a gyógyszertörvény megalkotását. Sürgeti ezt a tényt az Európai Unióba való igyekezetünk is, mert az Európai Unió tagállamaiban hatályban lévő gyógyszertörvényeknek harmonizálni kell egymással. A gyógyszertörvény ugyanakkor keretjellegű törvény, a törvényben csak az alapvető és az állampolgári jogok kerülnek részletezésre, és a törvényben nem megjelenő engedélyezési eljárások, továbbá feltételrendszerek végrehajtási jogszabályokban fognak megjelenni. A háború előtt Magyarországon komoly gyógyszerészdinasztiák éltek, s minden gyógyszertár magánkézben volt. A gyógyszertárakat gyógyszerészek vez ették, akiket komoly erkölcsi és anyagi megbecsülés övezett. A nagy változás a háború után következett be, az '50es években, amikor az államosítási hullám elérte a gyógyszertárakat, s minden magyar gyógyszertárat államosítottak. A magánnagykereskedéseket összevonták és szintén államosították, így alakult ki a 19 megyei és fővárosi gyógyszerellátó vállalat. A gyógyszerészek mind szakmai, mind erkölcsi, mind anyagi megbecsülése ezekben az években fokozatosan csökkent. Az emberek elvesztették az érdeklődésük et a gyógyszerészeti szakma iránt, a patikák elszürkültek, az újonnan épültek a szocreál stílusjegyeit hordozták.
