Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
4007 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Először is örömömet szeretném kifejezni a tekintetben, hogy úgy tűnik, az MSZP frakciója és szakemberei ugyanazt az ál láspontot vallják magukénak, mint amit a FideszMagyar Polgári Párt, tehát ezen túl is és a jövőben is gyógyszerkészítményeket, gyógyszereket csak és kizárólag patikákban lehet majd forgalmazni. Remélem, hogy ezzel le is kerül napirendről az úgynevezett sz abadpolcos kereskedelem kérdése, amelyről manapság nagyon sokat beszélnek a patikatulajdonosok és a patikákban dolgozók. De most nézzük a törvényt, hiszen ma az önök által beterjesztett törvény van napirenden, sajnos nem a FideszMagyar Polgári Párt állásp ontja és elképzelése a gyógyszerforgalmazás rendjéről és az egyéb kérdésekről. Nézzük meg, hogy miről is szól ez a törvényjavaslat! Egyrészt nevesít két európai uniós irányelvet. Ez egyébként véleményünk szerint nem igényli a törvényi kereteket, és ezt az mutatja a legjobban, hogy maga ez a bizonyos javaslat is a népjóléti miniszter hatáskörébe utalja ennek a két irányelvnek a kihirdetését ahelyett, hogy a törvény mellékletét képezték volna ezek a hivatkozott dokumentumok. Egy másik apró problémánk ezzel a törvénnyel, hogy a gyógyszer gyártásának, törzskönyvezésének és forgalmazásának csupán az eljárási szabályait rögzíti minden tartalmi garancia nélkül. Márpedig szerintünk a hazai gyógyszerpiac állapota sokkal átfogóbb jellegű szabályozást igényelne. A haza i gyógyszerpiac minden évben súlyos problémákat okoz tulajdonképpen minden szereplőnek. Az egyik fő oka az elmúlt 7 évben lezajlott árrobbanás. Ennek az árrobbanásnak az egyik része szerintünk is elkerülhetetlen volt, hiszen a rendszerváltozás előtti gyógy szerkínálat elavult és szűk volt, azaz mindenképpen szükség volt új, hatékony gyógyszerek törzskönyvezésére és támogatására. Csakhogy e mellett a kedvező folyamat mellett hibás politikai döntések hatására sokkal kedvezőtlenebb folyamatok is beindultak. A m odern készítmények mellett elavult hatóanyagú termékek tömege lett törzskönyvezve és támogatva. Ráadásul elmaradt a korszerűtlen szerek kivonása, sőt jelenleg is elavult és hatástalan szerek találhatók, vagy akár mondhatom azt is, hogy vezetik a támogatási listákat. Hogy csak a legaktuálisabb példát említsem, az Andaxin a pszichiátriai szakmai kollégium állásfoglalása ellenére a közgyógylistára került az idén is. Vajon miért? Vagy ott található a kizárólag vérszegénység kezelésére alkalmas B12 vitamin, amel ynek a fogyasztása több nagyságrenddel nagyobb, mint az ebben a betegségben szenvedők száma. Vajon miért? Nos, miért baj, hogy ilyen elavult gyógyszereket használunk? Azért, mert a betegek hosszabb idő alatt, több mellékhatással gyógyulnak meg, már ha egyá ltalán meggyógyulnak ezektől a gyógyszerektől. Így a több gyógyszer, a hosszabb kórházi ápolás és a táppénz miatt az olcsóbbnak hitt gyógyszer és kezelés valószínűleg drágább lesz, mint egy korszerűbb készítmény alkalmazásakor. Egyébként ezek az elavult mó dszerek, hogy egy példával éljek, éppen olyanok, mint a régi gyógymódok. Emlékezzünk vissza, hogy a piócázás és az érvágás is segített a magas vérnyomásos krízisben, de azért manapság senkinek nem jut eszébe, hogy ilyen gyógymódot alkalmazzon. A következő problémánk, hogy ráadásul ingyenesen több, nem kellően tisztázott jogcímen juthatnak a betegek gyógyszerhez. Ha most eltekintünk a sorkatonai szolgálatot töltőktől és az üzemi balesetet szenvedettek ellátásától, akkor két fő jogcíme van ennek. Az egyik jog cím szerint bizonyos betegségcsoportban szenvedők, például a daganatos betegek vagy a cukorbetegek ingyenesen kaphatják meg a betegségük kezeléséhez szükséges gyógyszert. Ez rendjén van. Az alapelv itt elméletileg az, hogy azok a betegségek kerüljenek ide, amelyek gyógyszerei nagyon drágák a betegek számára, ám ha megvizsgáljuk ezeket a listákat, hogy mi szerepel ezeken a listákon, akkor észrevehetjük, hogy a csoportosítás meglehetősen önkényes. A magunk részéről ennek a kérdésnek az elvi rendezését tartaná nk szükségesnek törvényi szinten, nem pedig a népjóléti miniszter úr hatáskörébe helyeznénk annak mérlegelését, hogy milyen betegek, milyen gyógyszerekhez juthassanak hozzá százszázalékos támogatással. Itt tehát szükség lenne a törvényi szabályozásra. (8.3 0)
