Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 9 (329. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
3847 benzináremelésnek milyen inflációs láncreakciója lesz? Tudjae a népjóléti miniszter, hogy a létminimum alatt élő több százezer családnak nem megol dás a 22 tonna központilag kiutalt élelmiszerszállítmányból jutó egyszeri segély? Béki Gabriella november 24én arról beszélt, hogy a kormány minden lehetőséget megragad a gyermekszegénység leküzdésére: jövőre 5 milliá rd forinttal emelik a családi pótlék keretét; a közoktatásban részt vevő gyermekek étkezési normatíváját 8200 forintról 12 650 forintra tervezik jövőre megemelni; külön támogatási normatíva létezik a napközi otthonos ellátásra és a cigány tanulók támogatás ára. Szekeres képviselő úr rendszeres gyermekvédelmi támogatásról beszélt. A közvélemény viszont joggal kérdezi: ennyi jó cselekedet után mégis hogyan lehet, hogy becslések szerint mintegy 150 ezer gyermek éhezik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az országban? Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Reagálásra megadom a szót Keller László népjóléti minisztériumi államtitkár úrnak. KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztéri umi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Ha ön, képviselő úr, valóban felelősen viselkedő politikusként nyilvánult volna meg, akkor, mondjuk, az ősszel megrendezett családpolitikai vitanapon részt vesz és kifejti a néz eteit. Ha valóban felelősen viselkedő politikusként nyilvánulna meg, akkor a költségvetés vitájában akár este 1011 órakor is kifejtette volna álláspontját a nehéz sorsú emberekkel kapcsolatban. (Dr. Homoki János: A frakcióm kifejtette!) És ha mindezt megt eszi, megismerhette volna az öt percbe nem sűríthető válaszunkat is. Ha felelősen viselkedő politikus lenne, akkor ezt a valóban fontos társadalmi problémát nem próbálja meg... (Dr. Homoki János: A kérdésekre válaszoljon! - Dr. Lamperth Mónika: Csendben le gyél!) öt percben elintézni. (Dr. Homoki János: A kérdésekre válaszoljon!) Ez a napirend előtti felszólalása nyilván nem lehet alkalmas arra, hogy mély vitát folytassunk arról, miért, milyen okok miatt jutott sok család olyan helyzetbe, hogy számukra a meg élhetés biztosítása nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, hogy ha a képviselő úr felelősen gondolkodna a valóban aggasztó társadalmi problémáról, akkor nem jutna arra a következtetésre, miszerint azért élnek nehezebben a családok, mert az állam egyre többet ves z el tőlük, és egyre kevesebbet kapnak (Dr. Homoki János: Így igaz!) , mint ahogy ezt írásban is a tudomásunkra hozta a képviselő úr. Azt mindenkinek tudnia kell, hogy jelenleg egyszerre kell szembesülni azzal, ami a korábbi rendszer szegénységgeneráló felt ételeiből - és ilyen nem kevés volt - tovább él napjainkban, és az átalakulás sokkoló hatásával, amely átalakulás a távlati reményekben javít ugyan, de sokszor éppen ott nehezít, ahol a korábbi rendszer ártó hatása a legerősebb volt. Nagyon vártuk a fejlet t társadalom felé való nyitást, de azt is tudnunk kell, hogy ez sokkal erősebben szembesít bennünket az elmaradottságunkkal, a hátrányainkkal, a hiányainkkal és a hibáinkkal. Az átalakulásnak számos következménye van, amiről persze a képviselő úr nem nagyo n beszélt. Számos társadalmi csoportnál hiányzik a jövőkép, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek feszültséget generálnak, kétes, kettős társadalmi morál alakul ki, és természetesen - bár most az öregekről nem szólt, de mindenkinek tudnia kell - ebben az á talakuló társadalomban sajnos az öregek helyzete meglehetősen nehéz és nagyon sokuk számára kilátástalan. (8.40) A legnagyobb nehézségekkel mindenkinek szembesülnie kell: a korábbi rendszer összeomlása gyorsan ment végbe, míg az építkezés sajnos egy nagyon lassú folyamat. A gazdasági növekedés lassan indult el, s ha ez a növekedés meg is kezdődik, az is csak lassan változtathatja meg a legrosszabb helyzetű embereknek az életét. Nagy a veszélye annak, ha azt sugalljuk, mint ahogy ezt ön is teszi, a nehéz sor sú emberek felé, hogy nagy horderejű pártpolitikával - mondjuk, ilyen kisgazda politikával - a baj rövidebb időn belül felszámolható.
