Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 8 (328. szám) - A külföldre utazásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
3826 az útlev élügyintézés csak akkor válik rendőri feladattá, ha valaki hamis útlevelet használ vagy lopott útlevelet használ, tehát ha bűncselekményt követ el az útlevéllel kapcsolatban. (18.40) A másik kérdés a diplomata útlevél, szolgálati útlevél kérdése. Itt közt udottan vitákat kavart az, hogy a képviselők megtarthatjáke, megtartjáke diplomata útlevelüket vagy nem, vagy pedig szolgálati útlevélre válnak jogosulttá. Ebbe a vitába nem mennék bele, nem is tartom egészen az Országgyűlés tekintélyéhez méltónak, hogy az Országgyűlés szenvedélyesen vitatkozzon egy olyan előjogról, amely a képviselőket illeti meg; jóllehet kétségtelen az is, hogy az Országgyűlés tekintélyét is csorbíthatja, ha az országgyűlési képviselő kevesebb jogosítvánnyal rendelkezik, mint mondjuk, egy külügyminisztériumi tisztviselő. Az általánosabb probléma azonban maga a szolgálati útlevél kérdése. Valóban, a rendszerváltás pillanatában - és nem is csak a magyar rendszerváltás pillanatában, hanem abban a kivételes pillanatban, amikor Európában meg szűntek az egypártrendszerű diktatúrák - született egy nemzetközi ajánlás egy párizsi konferencián, amely azt mondta, hogy az utazás szabadságának, a turizmus, a gazdasági, személyes kapcsolatok szabadságának biztosítása alapjoga és alapvető érdeke Európa népeinek és az egész emberiségnek. Ehhez képest folyamatosan vízumkötelezettségek bevezetése történt, és számos olyan korlátozó intézkedésre került sor - nem elsősorban Magyarországon, hanem Európaszerte, világszerte , amelyek visszavesznek ennek az alap elvnek az érvényesüléséből. Emellett természetesen lehet biztonsági, gazdasági, közbiztonsági érveket felhozni, de mindenesetre azért tudomásul kell venni, hogy itt egy hétnyolc év előtti álomnak a nem megvalósulásáról, korlátairól van szó. Ami konkrétabb an a szolgálati útlevél kérdését illeti, sajnos az embernek be kell látnia, hogy a jelen helyzetben a szolgálati útlevél elfogadása nem mellőzhető, ugyanis ezt a dolgot megelőzte az, hogy Magyarország éppen azért, hogy egyes országokkal - itt elsősorban a harmadik világ országairól és a volt Szovjetunió országairól van szó - szemben bevezethesse a vízumkényszert, számos kétoldalú egyezményt kötött, amelynek mindegyike azt mondja ki - van ilyen egyezmény Kazahsztánnal, Grúziával, Üzbegisztánnal, Türkmenisztá nnal, de Kínával is , hogy ezekkel az országokkal szemben Magyarország vízumkényszert alkalmaz. Az egyezmények természetesen viszonosak, tehát ezek az országok is vízumkényszert alkalmaznak Magyarországgal szemben. A vízumkényszer azonban azt jelenti, hog y fontos, hivatalos érdekből utazó embereknek az utazása is meg van nehezítve. Ezek a nemzetközi egyezmények vagy kétoldalú egyezmények mind tartalmaznak olyan kitételt, hogy a vízumkényszer nem vonatkozik a szolgálati útlevelekre. Ahhoz, hogy ezeket az év ekkel ezelőtt - voltaképpen már az előző kormány alatt is és a jelenlegi kormány alatt is - megkötött kétoldalú egyezményeket érvényesíteni és használni lehessen, kénytelenek vagyunk bevezetni a szolgálati útlevelet, vagyis kénytelenek vagyunk bevezetni eg y olyan útiokmányfajtát, amely az állampolgárokat két kasztra osztja: azoknak a kasztjára, akik jogosultak a szolgálati útlevélre, és azoknak a kasztjára, akik nem jogosultak rá. Persze azon is el lehet gondolkozni, és érdemes is elgondolkozni, hogy ez a v ízumkényszer és az ehhez kapcsolódó szolgálati útlevélre való jogosultság valóban szolgáljae a közbiztonsági érdeket, hiszen nem kell hozzá nagy életismeret és nagy fantázia, eléggé nyilvánvaló, hogy éppen azokban az országokban, amelyekkel szemben bizton sági érdekből szükségesnek tartjuk a vízumkényszer bevezetését, nem különösebben nehéz szolgálati útlevelet vásárolni. Nem hamis szolgálati útlevélre gondolok, amit szintén nem olyan nehéz előállítani és vásárolni, hanem valódi szolgálati útlevélre, mert h iszen a hatóságok nem olyan tisztakezűek mindenütt, hogy kizárt legyen, hogy akár egy maffiózó szolgálati útlevelet kapjon. Mint ahogy saját bűnügyi krónikánkból is kiderül az, hogy egy Magda Marinkónak megvolt a letelepedési engedélye, amelynek az elnyeré séért nem egy esetben magyar nemzetiségű külföldiek is hosszú ideig kénytelenek küzdeni, és nem is biztos, hogy hozzájutnak. Más külföldi bűnözőkről is kiderült, hogy azért nem utasíthatók ki - habár nem
