Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
366 Köszönöm, tisztelt elnök asszony. Ti sztelt Ház! Nyolc évvel ezelőtt egy fontos népszavazásra került sor Magyarországon. Ez volt a rendszerváltást megerősítő, a rendszerváltás folyamatában fordulópontot jelentő népszavazás, az úgynevezett négyigenes népszavazás. A négyigenes népszavazás jelen tette az új köztársaság alapeszméinek megerősítését s azt az eltökéltséget és elkötelezettséget, amelyet a magyar társadalom, a magyar nép mutatott az új változások iránt. A népszavazás jelentősége nagyon komoly volt, hiszen ez szolgálta akkor az új, a dem okratikus berendezkedést. Nagy volt tehát a tét hasonlóan ahhoz, ahogy most is nagy a tétje ennek a népszavazásnak, hiszen a most kitűzött kérdésekre adott igen válaszok egyúttal azt is jelentik, hogy tovább visszük Magyarország felemelkedésének s Magyaror szág sikeres integrációjának folyamatát. (Bogárdi Zoltán: Hová?!) A tét tehát ma sem kisebb. Elhangzott a kérdés, hogy hová. Egyszerű: a NATOba, tisztelt barátaim, és a földkérdés kapcsán az Európai Unióba. Ez az a két célkitűzés, amelyről úgy tudjuk, úgy véljük, hogy valamennyi parlamenti párt és a magyar társadalom józan többsége is osztja ezt az álláspontot, támogatja a véleményünket. (Bogárdi Zoltán a fejét ingatja.) Fölmerül a kérdés, hogy szükségese ezt népszavazással megerősíteni. Ez a kérdés lehet jogos, hiszen ami az első népszavazási kérdést illeti, a NATOcsatlakozás kérdését, ebben a kérdésben még egyetlen NATOtagállamban sem tartottak a felvételt megelőzően népszavazást. Igaz, hogy Spanyolországban 1986ban egy népszavazásra sor került, de ak kor már Spanyolország négy éve tagja volt a NATOnak, s a kérdés akkor úgy hangzott, hogy kilépjene Spanyolország a népszavazás útján a NATOból. A mi kérdésünk azonban úgy hangzik, hogy belépjene Magyarország s ez komoly különbség. Volt ugyan a szomszéd ban egy népszavazás, nem olyan régen, Szlovákiában, amely ezt a kérdést is megcélozta sok egyéb mellett, de nyilvánvaló, hogy arra nem azzal a perspektívával és nem abban a helyzetben került sor, mint ma Magyarországon. A magyar külpolitika, a magyar kormá ny eddigi tevékenységének és az összes magyar párt támogatásának eredményeképpen Magyarország meghívást kapott a NATOcsatlakozási tárgyalásokra. A NATO madridi csúcstalálkozója egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy három ország kvalifikálta, azaz minősí tette magát erre a tárgyalási fordulóra s ma a magyar társadalomnak arról kell döntenie, hogy részt vegyünke a NATO szervezetében, a NATO együttműködésében. Nem írja elő az alkotmány sem a népszavazást ebben a kérdé sben, hiszen az alkotmány egy parlamenti demokráciát alapozott meg, a parlamenti népképviselet elvét, fölruházta önöket, mindannyiunkat, tisztelt képviselőtársaim, azzal a joggal, hogy akár a legfontosabb kérdésekben is a döntést meghozzuk. Mégis akkor mi indokolhatja azt, hogy népszavazást kér a kormány ebben a kérdésben? Van egy könnyű válasz is erre: indokolja az, hogy az Országgyűlés már korábban a kormányprogram elfogadása során kötelezettséget vállalt erre; ezt a kötelezettségvállalását megerősítette, amikor a Munkáspárt aláírásgyűjtési akcióját követően akkor elutasította a népszavazás kiírását, de kilátásba helyezte a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt. S végezetül megerősítette ugyanezt a szándékot júliusban is, július 15én, a NATO madridi csúcstalálkozóját követően. Ez lenne tehát a formális válasz, három érvényes országgyűlési határozat is erre késztet, erre kötelez minket. De nem ez a valódi ok, tisztelt képviselőtársaim. A valódi ok - hogy mi most népszavazásban kérünk megerősítést az or szág lakosságától - az a közös meggyőződés, amely összeköt minket, hogy a legfontosabb kérdésekben a nép, az állampolgárok, az adófizető polgárok véleményét szükséges és méltányos kikérnünk, hiszen nem lehet az ő akaratuk ellenére jót - sem - akarni sem az országnak, sem az egyéneknek. Csak ahhoz van jogunk, morális felhatalmazásunk, amihez birtokoljuk az állampolgárok támogatását, az állampolgárok egyetértését is. Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy Magyarország NATOcsatlakozásában ez az egyetértés továbbra is fennáll. Fennáll, hiszen a magyar állampolgárok tudják, hogy Magyarországnak nemcsak
