Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
3600 püspököt, aki élete feláldozásával védte meg részeg szovjet ka tonáktól a védelmét kérő magyar nők életét, erényét, erkölcsi tisztaságát. Mártíromságával az egész világnak fényes példát adott. Rajta kívül századunkban többen mutattak magyar papok és világiak egyaránt életszentséget, és perük - így nevezik a kanonizáci ó hosszú és szigorú vizsgálatát - hosszú ideig elhúzódhat, amíg a római Szent Pétertemplomban a pápa kihirdeti a boldoggá nyilvánító brévét, ami a jelölt életét, erényeit, a kapcsolódó csodákat, írásait, mártíromságát hitelesen taglalja. (20.50) Az eljárá s hosszú ideig, néha évszázadokig elhúzódhat. Mindezt megérti a hívő emberek tömege, mégis szeretné, ha a XX. század két legnagyobb hatású magyar katolikusa, a hetven éve, 1927ben elhunyt Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök és Mindszenty József, a dé tante áldozatát is vállaló mártír hercegprímásunk is közelebb kerülne boldogként a szentek megdicsőüléséhez. Úgy vélem, a Katolikus Egyház megtette a szükséges lépéseket a kanonizáció érdekében azért, hogy a pápa a krisztusi szociá lis gondolat harcos hirdetőjét, Prohászka Ottokárt, s a hitéért sokat szenvedett Mindszenty Józsefet szentté avathassa. Javaslom, hogy a magyar kormány a rendelkezésére álló, elsősorban diplomáciai eszközökkel segítse elő, hogy a magyar társadalom által sz orgalmazott méltó és igazságos boldoggá avatások még évezredünkben megtörténjenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Szintén napirend utáni felszól alásra jelentkezett Kapronczi Mihály képviselő úr, független képviselő. Megadom a szót. KAPRONCZI MIHÁLY (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma egy hete felszólaltam a NATOnépszavazás ügyében, "Érvényes volte a népszavazás?" címmel. Felszólalásomra a ko rmány nevében Világosi Gábor belügyminisztériumi államtitkár volt szíves reflektálni. A felszólalás befejező részében államtitkár úr megállapította, hogy a magyar demokráciában minden pártnak kötelező elfogadni azt, hogy a magyar nemzetnek csak az a jó, am i a kormány elképzelése, mégpedig a NATOtagság; amely pártoknak, állampolgároknak erről más a véleményük, az teljesen elfogadhatatlan. Úgy gondolom, ez az értékelés magáért beszél, és jelzi a mai magyar kormánytöbbség demokráciáról vallott nézeteit. Ha cs ak ennyi lett volna a válasz, nem is tartottam volna érdemesnek, hogy ismételten szót kérjek ma, hiszen az elmúlt közel négy évben a magyar társadalom olyannyira kiismerte a jelenlegi koalíció múltból itt ragadt gondolkodásmódját, hogy abban nincs semmi ol yan rendkívüli, fontos vagy halaszthatatlan ügy, amely indokot jelentene egy napirend utáni felszólaláshoz. A jelenlegi Házszabály miatt nem volt módom a tisztelt Házat és a közvéleményt félrevezető jogi fejtegetés cáfolatára - mely elhangzott , így most erre kívánok röviden kitérni, de csak azért, mert rákényszerültem, hiszen múlt heti felszólalásomban csak a jogállamiság fenntartásáról általában beszéltem, leszögeztem, hogy a döntés az Alkotmánybíróság kezében van. A MIÉP ugyan csütörtökön már az Alkotmá nybírósághoz fordult az OVB döntése ellen, melynek indokolása nem sokban, de némileg eltér az államtitkár úr által felvázolt jogi helyzettől; nem sokkal: olyan osztogatásfosztogatásnyival. Az államtitkár úr szíves véleményében egyetértek abban, hogy a nép i kezdeményezésről szóló törvény még mindig különbséget tesz az eredményesség és érvényesség között. Az is igaz, hogy az alkotmány csak az eredményességről tesz említést. Viszont sajnálatosnak tartom, hogy amikor az államtitkár úr a lex posterior derogat p riori elvét említette, nem vette figyelembe azt, hogy az 1997. évi C. törvény 151. §a, mely a népszavazás
