Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
359 kiderül, mit tettek önök? Kompenzációról be széltek. Októberben újra jön a jelentős gáz- és villanyáremelés. Hogyan néznek önök a nyugdíjasok, nagycsaládosok szemébe, akik eddig sem tudták kifizetni? Azt mondják, a kompenzáció majd megoldja. Kérem, így a társadalom soha nem vált ketté mint az önök háromévi szociálliberális uralkodása alatt. Mire gondolok? A településeken naponta történnek bármilyen objektum átadásánál a különböző pazarló - lásd a budapesti nagykörúti ünnepségeket , hatalmas, fényes vigasságok. Azt mondják, ezek a szpo nzorok pénzei. De a szponzorok pénze miből jön? Az elherdált állami vagyonból és nemcsak a Szekszárdi Húsipari Kombinát dolgozói vagy mondjuk a tatabányai brikettgyár munkásai mondják, hanem sorolhatnánk ezer és ezer ilyen esetet, ipari és mezőgazdasági üz emet, ahol a rablóprivatizáció folytán az állami vagyon akár századrészért kelt el. Természetesen azok az emberek, akik megszerezték az állami vagy néha szövetkezeti vagyon nagy részét, azok könnyen vannak, hogy abból szponzoráljanak egykét milliót fényes vigasságokra. A társadalom többsége ezt nem tudja megbocsátani. Önöknek egy szerencséjük van: 860 ezer ember volt a régi állampártból, és azok közül még nagyon sok most is gazdasági vezető. Az ember felteszi a kérdést, hogy a nép miért tűri el ezeket a ha talmas ellentmondásokat, hogy egy nagyonnagyon szűk gazdag réteg alakul ki, és közben lecsúszik a középosztály. A nagycsaládosok nem tudják kifizetni a tankönyveket, nem tudják taníttatni zenére gyermeküket, egyéb kulturális eseményre nem tudnak járni, sz ínházba, moziba nem mennek a nagycsaládosok. A nyugdíjasok valóban választhatnak, hogy most egyenek egy csirkelábat vagy pedig kifizessék a köztartozásokat. Ez nem demagógia, tisztelt államtitkár úr! Önöket is, bennünket, akik itt képviselők valóban közvet len még nem fenyeget, de belekerülhetünk mindannyian abba a nyugdíjas vagy nagycsaládos szegényhelyzetbe, amibe sajnos önök taszították az embereket. Mert milliárdokat herdáltak el a privatizáció, az általunk rablóprivatizációnak nevezett gazemberségek rév én, és önök azt a volt állampárti garnitúrát beemelték a gazdasági menedzsmentbe, és azóta is folyamatosan kiszolgálják. Semmilyen engedményt nem tettek, amikor a munkások, akár a tatabányai brikettgyári munkások, akár a szekszárdi húsiparisok itt tüntette k a Parlament előtt, önök csak kipipálják, mintha egy napirendi pont lenne akár itt a parlamentben, akár máshol. Sajnos, a társadalom így fogja fel a dolgot. A parlament ezért veszítette el a tekintélyét, de a kormány még jobban. Önök hozhatnak siker propa gandát, mert a 860 ezer volt állampárti ember többsége még ott van a gazdasági vezető posztokon, és biztos, hogy meg tudja akadályozni azt, hogy amikor az emberek nagyonnagyon felkelnek, és végre segíteni próbálnának a sorsukon, mindig vannak olyan vezető k, akik őket gyakorlatilag megfeddik, és akár elbocsátják. A társadalom kiszolgáltatott helyzetben van. Még egyszer mondom: bízunk benne, hogy jövőre eljön, és egy nemzeti kormány ezeket a szociális igazságtalanságokat megoldja. (Dr. Szabó Zoltán: Hiába bí zol, Géza!) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megadom a szót Keller László népjóléti minisztériumi államtitkárnak, hogy a kormány nevében a felvetésre válaszoljon. KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, nincs semmi rendkívüli abban, hogy a képviselő úr most a Független Kisgazdapárt szlogenkészletéből éppen a szociális érzéketlenséget próbálta kidomborítani. Teszi ezt annak ellenére, hogy tudatában van, a lakosság életszínvonalának alakulását, a szociális helyzetében bekövetkezett változásokat mind a parlament, mind a kormány időről időre figyelemmel kíséri. Nemcsak a jogalkotás folyamatában, hanem parlamenti
