Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP):
3544 Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt kész együttműködni a többi parlamenti párttal a kérdés megoldásában, kész támogatni a kormányt a továbbiakban is, hogy megfelelő szakmai megoldásokat szerezzen. Sajnálatosnak tartom, hogy az ellenzéki pártok elutasították, hogy ú j országgyűlési határozat szülessen BősNagymarosügyben (Demeter Ervin: Nem igaz!) , és azt is, hogy az eredeti javaslatukat, amelyet a tárgyalásokon elfogadtak, később megváltoztatták, és másfajta parlamenti bizottságban gondolkodnak. Nagyon nehéz követni az önök álláspontját, de azért majd igyekezni fogunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több frakció vezetője nem kért... - még csak most jelentkezett Barsiné Pataky E telka, a Magyar Demokrata Néppárt frakcióvezetőhelyettese. Megadom a szót. BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Egy hónapja napirend előtt felhívtam a figyelmet arra, hogy BősNagyma ros ügyében ismét fellángoltak az indulatok, és ha a kormány tovább halasztja az ad hoc bizottság felállítását, akkor az egész kérdést ismét bizalmatlanság fogja övezni. Mindenki teljes megdöbbenésére a kormány jelen lévő tagjai nem is válaszoltak. Akkor n em értettem, ma azonban már nagyjából sejtem az okát: feltehetőleg az volt, hogy nem ismerték az úgynevezett hivatalos álláspontot. A hivatalos álláspontot - idézem a kormányszóvivőt - a "szűkebb grémium" nevű kabinet hozta meg, ez ott született, amelynek ülésén érdekes módon a különböző javaslatokat kidolgozó vízügyi szakminisztériumból sem volt jelen senki. Hogy ezt a hivatalos álláspontot nem sikerült könnyen elfogadtatni - hogy is mondjam csak: ténylegesen elfogadtatni , azt mutatja az is, hogy össze k ellett hívni a koalíciós egyeztető tanácsot, és hogy ez nem járt teljes sikerrel, azt a két kormányzópárt most elhangzott álláspontja közötti különbség tükrözte. A parlament környezetvédelmi bizottságának ülésén - amely tudvalévőleg egy szakbizottság - két alkalommal is több órát eltöltöttünk, nemcsak képviselők, hanem önkormányzati képviselők a megyékből és különböző polgári szervezetekből, és ott sok mindenről szó esett több órán keresztül, például "a nemzeti konszenzus jegyében történt tárgyalási stratég ia ígéretéről", valamint "hiteles, átlátható tájékoztatásról", három alternatíváról - de 450 milliárd forintos kisgát megépítéséről nem. Valahogy olyan sumák dolog ez az egész! Az a kormányzati eljárás, ami lassanként itt, a parlamentben is kezd meghonosod ni, és amelyet az utóbbi időben többször megtapasztaltunk, amely szavakban deklarálja a hitelességet, valójában azonban elkendőzi a szándékot, szóval ez a kormányzati eljárás a Magyar Demokrata Néppárt számára elfogadhatatlan. Gondolom, mára világossá vált mindenki előtt, hogy itt tényleg nem babra megy a játék, csak a kérdés az, hogy ki fog dönteni. Mi a különbség a '77es és a '97es döntés között, ha egy ilyen országos jelentőségű kérdésben a parlament helyett a kormány "szűkebb grémium" nevű kabinetje d önt? Hála istennek, többpárti parlamenti demokráciában élünk, és időnként nem árt, ha ezt a kormány is tudja. A Néppártnak az a véleménye, hogy a Hága óta történtek tükrében elengedhetetlen a tényleges parlamenti ellenőrzés, az ad hoc bizottság felállítása . A Néppárt az a párt, amely a reális és tisztességes kompromisszumokat keresi, és ezt mindenkitől elvárja, a környezetvédőktől is. De ez az egész procedúra, ami Hága óta történt, árnyékot vet a jövőre. Miniszterelnök úr beszélt a NATOról, az Európai Unió ról. Márciusban, háromnégy hónapon belül reményeink szerint elindulnak az európai uniós tárgyalások. A tét jóval nagyobb, és a mai
