Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság jelentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
3288 Én úgy gondolom, hogy a feladatok tekin tetében a határozati javaslat megpróbál tényleg olyan általános összegzést adni és feladatokat meghatározni, amely nem lehet, hogy ne érintse a drog elleni küzdelemmel foglalkozó szervezeteket. Hisz' ha jól megnézzük, a jogalkotás területén a gyógyszertörv énytől kezdve az oktatási törvényig valamennyi jogterületen, amely egyáltalán érintkezik a problémával, az Országgyűlés maga is és a kormány is a rendeleteiben maga is mindig odatuszkolta, még a nemzetbiztonsági törvényben is van a kábítószerkereskedelem elleni fellépésről, ha jól emlékszem, talán háromféle szervezetnek is vagy talán mindegyik szervezetnek a feladatául szabva. Ugyanakkor a visszajelzések nem a hivatalos csatornákon jutnak vissza az Országgyűléshez, hanem inkább a sajtóból értesülünk a sike rről, sikertelenségről. Az okait sem tudjuk. Itt félreértették néhányan, azt mondták délelőtt, hogy ez természetes lebukás, és nem a vám- és pénzügyőrség határozottsága az, amiért kéthárom kiló vagy néhány mázsa heroint vagy drogot elfognak a határon. Úgy gondolom, hogy az ilyen közelítés rossz, ilyen látásmóddal rosszul közelítjük a problémát. Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy a megelőzés körében minden egyes hozzászólónál kimaradt egyetlen lényeges tétel: a sport szerepe, az életmód, a sport é s a sportos életmód szerepe a megelőzés körében. Hisz' azt tudjuk, hogy ebben a sanyarú sorsú magyar sportban is az az utánpótlás és az a gyermeklétszám, amely sporttal foglalkozik és szervezetten, intenzíven foglalkozik, annak a 90 százalékából soha nem l esz se drogos, se alkoholista, tisztességes, dolgos emberré válik a folyamatban. Ezt a megelőzést például mindenki szem elől téveszti. A szervezettel kapcsolatosan szabadjon, Bauer Tamás képviselőtársam, néhány gondolatot elmondani. Az jól látható és hallh ató volt a délelőtti vitában, hogy ez a tárcaközi bizottság - nem azért, mert nem akar dolgozni, nem azért, mert rossz szándékú emberek voltak benne, nem azért, mert nem megfelelő helyről vagy képviselőkből állt - olyan, mint minden bizottság. Volt egy rég en klasszikusnak mondott szerző, aki valamikor a keleti térfélen megfogalmazott egy olyan gondolatot: ha nem megy egy feladat, akkor hozzunk létre egy bizottságot, ettől még a feladat nem fog menni, de legalább lesznek felelősök. Most körülbelül itt tartun k az ilyen tárcaközi bizottságoknál és mindenféle ilyen koordinatív szervezetnél, hiszen nem ér semmit egy olyan szervezet, amelynek feladatköre van, de hatásköre és eszközrendszere gyakorlatilag nincs a feladatai ellátásához. A meggyőzés, az érvelés olyan területeken, ahol súlyos egy társadalmi vagy egy gazdasági probléma, én úgy gondolom, hogy kevés fegyver, de mindenképp alkalmatlan arra ez a fegyver, hogy felgyorsítson folyamatokat, hogy egyáltalán szervezetté tegyen folyamatokat. Azon lehet vitatkozni, hogy az a személy vagy az a szűkebb szervezet a magyar hatalmi vagy közigazgatási struktúrában éppen hol helyezkedjen el. De egy olyan szervezet, amely nem vezérel, nem célirányosan működik, csak megtömik egy csomó feladattal, és valahol elszámol, beszámo l, összegez, intézkedik, semmiféle hatása, visszahatása nincs az egész folyamatra, az tényleg egy értelmetlen szervezet, az egy szervezhetetlen szervezet, és a közigazgatáselmélet egyetlen elemi feltételének nem felel meg. Van ilyen a magyar állami életbe n, nagyon sok. Úgy gondolom, hogy ezek a szervezetek öncélúvá válnak egy idő után. Arra jók, hogy prezentáljanak egy bizonyos kört, megjelenítsenek, eladjanak valamit, de ennek a hatása valóban kevéssé érzékelhető. Én nem tartom Istentől elrugaszkodott ötl etnek azt, hogy ez egy kormánybiztosi intézmény legyen akár a miniszterelnökségen belül, de akár azon kívül is el tudom képzelni. (22.30) Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy tárcát bízzunk meg egy feladattal, de akkor meg kell nézni a feladat telj es mélységét, akkor a más tárcáknál levő ez irányú feladatokat ahhoz a tárcához kell csoportosítani, és ennek szervezeti, személyi feltételeit meg kell teremteni annál a tárcánál, amelyre bízzuk ezt a feladatot. Csak félek attól, hogy a magyar alkotmány vé gül is egy ilyen kancellár típusú miniszterelnökről vagy kormányról szól; egy kancellár típusú kormányzás keretein belül is hogyan fogadja el a többi érintett tárca - mert még így is lesz áthallás és másnak is feladata ebben - ezeket az intézkedéseket, ame lyeket valahol meg kell alkotni és meg kell hozni.
