Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BEDŐ TIBOR (MSZP):
3281 A másik pedig, Surján képviselőtársamhoz csatlakozva: általában az életben úgy van, hogy a kórházigazgató dönt, de ezt a jogát átruházza a patológusra. A törvényben a patológus és a kórházigazga tó döntése együttesen kell hogy igenlő legyen. Másrészt a boncolás kötelező mellőzése nem lenne jó, ha a törvényben megfogalmazásra kerülne, még akkor sem, ha az összes ok és lehetőség fennáll arra, hogy a boncolást mellőzzék, hiszen a boncolásnak van egy oktatási és van egy tudományos célja. Hiszen a legjobb statisztikákról - morbiditásról, mortalitásról szóló boncolási statisztikákról - lemondanánk. Korábban azért volt nagy a mi statisztikai rendszerünk, mert az elhunytak nagyon jelentős részét boncoltuk. Általában ez ma már sajnos 5060 százalékra esett vissza, és nagyon rossz statisztikai adatok és dolgok jönnek ki; és szerintem ez egy kontroll egy kórház életében, hogyha az elhunyt patológiai vizsgálatra is kerül. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mári a) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Bedő Tibor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. BEDŐ TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Az utolsóval szeretném kezdeni, a dajkaterhességhez kapcsolódva: akár szabályozzuk törvényileg, akár nem, tudomá sul kell vennünk, hogy az orvostudomány olyan irányba fejlődött, olyan képességeket biztosít egyes gyakorló orvosok, szülészorvosok számára, amelyek lehetségessé teszik az embrióadományozást, a dajkaterhességet - akár benne van a törvényben, akár nem , a béranyaságot - akár szerepel a törvényben, akár nem , pusztán azért, mert ami lehetséges, az előbbutóbb meg is történhet, meg is történik, vagy már meg is történt. Most nem akarok itt példákat mondani még a mentelmi jogom birtokában sem, de van tudomásun k olyan intézményről, amelyiknek a vezetője állítólag már a negyvenedik béranyaságnál tart; természetesen törvény, sőt semmiféle szabály nem szabályozza ezt Magyarországon. Ebből kifolyólag ez az illető semmiféle törvényt és szabályt nem szeg meg, és nem f og megszegni a jövőben sem. Most kérdezem én, hogy akkor ezt a helyzetet tartsuk fenn és majd kitermeli az élet meg az Igazságügyi Minisztérium - hogyha kedve lesz - a büntetőjogi, családjogi meg egyéb vonatkozásait, vagy mi legyen? Vagy adjunk egy határid őt, amire ők megcsinálják, akkor fog életbe lépni, és valamilyen szabályt: legalább azt mondjuk meg, hogy nem lehet. Mert ha megmondjuk azt a nagyon szűk, azt a kevés esetet... - mert ez a módosító javaslat, ami itt szerepel, nagyon leszűkíti ám a kört! Ne m engedi meg, csak az egész közvetlen hozzátartozóknak, és csak nagyon szigorú feltételek között. Magyarországon nincs száz, de még ötven sem, aki jelenleg ennek a feltételnek megfelel; de ezzel a törvényi szakasszal leírnánk azt, hogy az összes többi módo n nem lehet csinálni, mert törvénytelen: meg kellene ezt a lehetőséget gondolni, amíg bele nem gabalyodunk. Az embriók kérdése, letét és adományozás: ide kapcsolódik, mert érdekes kettőssége a törvénynek, hogy az embrióadományozásnál ajándékba lehet adni a z embriót, kölcsönadni nem lehet - már a dajkaanyaságra gondolok , mert akkor kölcsönadom, és majd visszakapom, ha kihordták, igaz? De erről már az előbb beszéltem. Surján úr szavaira: szigorú, logikus szakmai okai vannak annak, hogy több petesejt megterm ékenyítése történik. S azt nem az orvos dönti el, hogy hány petesejtet termékenyít meg: egyszerűen arról van szó, az dönti el, hogy hány petesejtet tudnak leszívni a túlstimulált petefészek folliculusaiból. Mert az is fényűzés lenne, hogy ha ott van nekem öt petesejtem, beültethetek hármat, de a másik kettőt kidobom: ehelyett megtörténik a megtermékenyítés, hármat be tudok ültetni, kettőt elteszek; nem azért, hogy kutassák - esetleg azért is , hanem azért, mert ezek sajnos 6070 százalékban sikertelen beav atkozások, és akkor a következő alkalommal nem kell nekem sem egy gyógyszeres ágyukúrának kitenni az asszonyt, sem műtétnek, sem az egész procedúrát előlről kezdeni, hanem előveszem az eltett embriót, és megcsinálhatom még egyszer a beültetést, anélkül, ho gy bármit csinálnék. Most még az anyagi oldaláról nem is beszélve!
