Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3273 Úgyhogy remélem, hogy attól az egytől eltekintve - tehát a közokirat kérdésétől eltekintve , amelyről itt már korábban szó volt, minden lényeges probléma megoldódik. Ebben a pillanatban a közokirat, illetve a hiteles magánokirat intézményét én nem látom kiiktathatónak a rendszerből. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálás ra megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Lehet, hogy a késői óra és a fáradtságom az oka, de nem egészen világos számomra, hogy mi re válaszolt, mert arra a legkevésbé, amiről beszéltem. Én nem beszéltem sem orvos versus beteg viszonyról, nem mondtam azt, hogy a beteget nem kell tájékoztatni, nem mondtam azt, hogy az orvos döntsön a beteg helyett. Egy nagyon konkrét esettel kapcsolatb an elmondtam, azt hiszem, nagyon komolyan alátámasztott, nagyon súlyos aggályaimat. Arra kérem a képviselő urat, ne azt mondja, hogy ez nem iktatható ki; gondolja végig, hogy mi a következménye, ha ez így marad a törvényben! Gondolja végig minden egyes lép ését, gondoljon arra, hogy esetleg a saját gyermekével vagy a saját feleségével kerülhet ilyen helyzetbe. Nem orvosbeteg: ember és ember viszonyról beszéltem - és azt hiszem, hogy ezt is nagyon alaposan mérlegelni kell. Nem az volt a gondom, hogy ne lehes sen ellátást visszautasítani; egész pontosan megmondtam, hogy csak azt nem értem, hogyan gondolják ezt általános érvénnyel. Azt el tudom fogadni, ha a törvényben vannak megszorítások. Én egy megszorítást tettem bele, mert az a véleményem, hogy a leginkább az kezelhető, ha kimondjuk azt, hogy az egyébként is halálos betegség esetén, ha az bekövetkezik, előre rendelkezhessen az illető arról, hogy az életfenntartó és életmentő beavatkozásokat ne végezzék el. Ez mindenki számára kezelhető. Végig kell gondolni - én nem tudom rá a megoldást , hogy az olyan speciális esetre vonatkozóan, mint például a transzfúzió visszautasítása, hogyan lehet ezeket a speciális eseteket törvénybe foglalni. Ha találnak rá megoldást, azt végig kell gondolni, de nem helyettesíthető a z a megoldás egy általános érvényű visszautasítási lehetőséggel, mert az kezelhetetlenné teszi a helyzetet. Erre vonatkozólag Surján képviselő úr is, én is nagyon sok példát mondtam el, ami a beteg számára, a hozzátartozó számára, az orvos számára és a bün tető törvénykönyv számára is kezelhetetlenné teszi a helyzetet. Sajnos ezek létező dolgok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , biztosan bekövetkezhető események, és azért egy törvénybe ezt a lehetőséget beletenni mégsem volna szere ncsés. Már csak egy mondatot mondok: a hospitalizációt, képviselő úr, az orvosok ártalomként írják le, és nem örülnek neki. Az együttműködő beteg a legjobb beteg! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces re agálásra megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Hivatkoztam a fölszólalásomban arra, hogy éveket töltöttem orvosi munkakörben, de azt gondolom, hog y itt mi mindannyian, akik képviselők vagyunk, képviselők vagyunk elsődlegesen, különféle élettapasztalatokat ugyan hordozunk. Nagyon nem szeretném, ha azt, hogy itt most az orvos hozzászólók a betegjogban egyáltalán megszólalnak, valaki orvosbeteg konfli ktusként akarná megélni, és ha orvosi uralkodási vágyként tűnne az, amiről beszélünk. Én elsősorban a beteg szerepébe éltem bele magam, amikor arról beszéltem, hogy a betegség bekövetkeztének a pillanata megváltoztatja az ember gondolkodását. Amikor azokró l az embertársainkról, polgártársainkról esik szó, akik vallási meggyőződésüknél fogva visszautasítanak
