Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3270 Az egészségügyről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása ELNÖK (dr. Gál Zoltá n) : Tisztelt Országgyűlés, mielőtt folytatnánk az egészségügyi törvény részletes vitáját , öt perc szünetet rendelek el. (Szünet: 20.54től 20.58ig Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megkér em képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket, folytatjuk mai napi munkánkat. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita második vitaszakaszával folytatjuk munkánkat. Megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz. Kérem képviselőtársaimat, tegyék lehe tővé, hogy folytassuk a munkát! DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szinte úgy is mondhatnám, hogy tisztelt szociális bizottság... - tisztelet a többieknek. A késői óra ellenére engedjenek meg néhány gondolato t, mert olyan kérdésekről van szó, amelyekről érdemes szólni. Tulajdonképpen azt szeretném aláhúzni, amit Pusztai Erzsébet az előbb elmondott a költségvetési szavazás előtt. Egy másik szempontot vetek fel, ami miatt az ellátás visszautasításának az a formá ja, amely jelenleg a törvénytervezetben szerepel, problematikus. Ha bármiféle időtartamot elképzelek az írásbeli visszautasítás, azaz a bizonyos közokirat elkészítése és annak végrehajtása között, olyan változások zajolhatnak le az emberben, aki még nem él te meg a betegség tudatát, akkor, amikor megéli, hogy az a közokirat, amit ő ezen élmény előtt kiállított, gyakorlatilag nem vehető figyelembe. Márpedig ha a jogszabály így marad, akkor figyelembe kell venni. Kérem azokat a képviselőtársaimat, akiket az em beri jogok kiterjesztésének gondolata vezet, fontolják meg, hogy az ember változó lény, aki a változó körülmények között a helyzetnek megfelelően reagál, és képzeljék el, hogy az elvesztett eszmélet pillanatában már tiltakozni sem tud a beteg, hogy "nem úg y gondolom, visszavonom". És hogy történik ennek a visszavonásnak a technikai lebonyolítása? Tehát azt hiszem, hogy mindenfajta erkölcsi megfontolás tiszteletben kell tartsa a beteg akaratát; az ellátás visszautasításának ez a része pozitív elem. (21.00) S enki nem kényszeríthető olyan orvosi beavatkozásra, amelyet nem tud igenelni, de a beteg lélektanilag nincs abban a helyzetben, hogy erről két évvel hamarabb lemondjon. Ráadásul azt tapasztaltam - hogy így mondjam - hányatott életem folyamán, hogy az egész séges ember számára általános értelmiségi magatartás az orvoslás elutasítása. Nem szívesen szolgáltatja ki magát az egyik ember - és különösen az értelmiségi ember - a másik értelmiségi embernek. Hogy jön ő ahhoz, hogy fölvágja a testemet? Hogy jön ő ahhoz , hogy döntsön arról, hogy most két kezem legyen vagy egy kezem legyen? Ellenben amikor szembesül azzal a problémával, hogy élet vagy halál, akkor egészen másképp fog dönteni. Tehát nagyon nagy bajoknak megyünk elébe akkor, ha ilyen nehezen kezelhető jogi útra tereljük a kérdést. És egyáltalán, hol, ki tartja számon? Ez a közokiratba foglalt előzetes lemondás egy szörnyű hiba, ezért szeretnék csatlakozni ahhoz, amit Pusztai Erzsébet ezzel kapcsolatban elmondott.
