Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
3271 Ehhez képest szinte kicsit gyerekség előhozni , de azért hadd hozzam elő azt a módosító indítványt, amelyről képviselőtársam szólt az előbb a házirenddel kapcsolatban. A törvény jelenleg azt mondja, hogy a betegnek látogathatási joga van, kapcsolattartási - ez a szó szerepel a törvényben - joga van a házirendben foglaltak szerint. Az általános vitában szóltam is erről, hogy ez most mit jelent. Végül is az egyik esetben megadom a jogot, a másik paragrafusban korlátozom ezt a jogot. De azt mondtam az általános vitában, hogy jól van ez így, ugyanis a kapc solattartás teljesen szabaddá tehető egyes kórházakban, más kórházakat a technikai lehetőségeik bizony rákényszerítenek a korlátozásra, és ezért jól teszi a jogalkotó, ha a házirendet hatalmazza fel arra, hogy végül is a gyakorlatban ez hogy fog az adott k órházban megvalósulni. Ráadásul kórházaink egy része között bizonyos verseny is van, ha tehát a betegek jobban szeretik azt - például Miskolcon különös verseny van , hogy szabadon bemenjenek, akkor ez előbbutóbb a betegforgalomban is érvényesülni fog, ha megmarad a szabad kórházválasztás lehetősége, és én remélem, hogy ez nincs nagy veszélyben. Ha tehát ez így van, akkor ez előbbutóbb ki fogja kényszeríteni a szabad láthatást majd mindenütt. De nem szabad ezt most nekünk valamifajta olyan előírássá tennü nk, amely előírás működési zavarokhoz vezethet. Én ezzel a néhány gondolattal szeretnék itt ellene érvelni annak, hogy a házirendről azt mondjuk, hogy nem korlátozhatja a jogokat. Amúgy pedig teljesen jogos volt ez a megjegyzés képviselőtársam részéről, hi szen elvileg törvényt egy nem is jogszabály, hanem házirend nem korlátozhat. De pontosan itt - és néhány más pontnál - a törvény mintegy felhatalmazza a házirendet a technikai részletek lebonyolítására, és ha ez megmarad, akkor be lehet írni azt, hogy nem korlátozhatja, csak éppen fölösleges, mert a jogalkotásról szóló törvényből ez végül is természetszerűleg fakad. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Gellért Kis Gábor képviselő ú rnak, Magyar Szocialista Párt. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Engem mindig nagy tisztelettel tölt el - némi irigységgel is , amikor Pusztai Erzsébet képviselő asszonyt hallgatom; azt a lelkes hevületet, ahogy ő a maga igazát véd i. (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem az enyém!) Nyilván természetünkből fakadó különbözőség is, hogy én ilyenre nem vagyok képes. Én inkább gondolkodom azon, hogy vajon mi igazsága lehet annak, aki ellentmond annak, amit én mondok. Belegondolom magam a másik hely zetébe, ami már csak azért is indokolt ebben az esetben, mert ő orvos, én meg nem vagyok az. Ezzel együtt azt mondom, hogy ez a törvény, illetve a törvénynek ez a szakasza, ez a ré sze, fejezete nem abban a konfliktusban írható le, hogy betegjogok versus orvosok. (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem is erről beszéltem!) A dolognak ez a kifeszítése, azt gondolom, megalapozatlan. Egyszerűen arról van szó, hogy mind ez idáig ez a viszony rendezet len volt. Aki az orvos kezébe került, az gyakorlatilag a saját belátása, saját habitusa szerint és az orvos belátása, az orvos habitusa szerint élte meg a sorsát, csinálta végig önmaga kezelését. Itt valami történik a törvényben, amikor ez rendeződik. Én é rtelemszerűen már szerepemnél fogva is azt kell védjem, hogy az állampolgárok önrendelkezési joga az egészségügyi ellátások során ne sérüljön. Ez az alap, amiből én elindultam, és többen voltunk így a bizottságban, és semmiképpen sem arra gondoltunk, hogy ezzel a szándékunkkal az orvosi ellátás hatékonyságát próbáljuk csökkenteni. Ezért mondom azt - és ez a kritikus kérdés valóban a közokirat, illetve a hiteles magánokirat kérdése, amiről Surján képviselő úr is szólt , hogy ez valamiféle extrém modellt pró bál leírni. Pusztai képviselő asszony is erről beszélt. Az egészséges ember reakciója az, hogy az orvosi ellátást igényli, ha beteg. Ez a normális, mindenki ezt tekinti evidensnek. Ami ettől eltér, de beletartozik az
