Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
3267 személy, illetve az ő eltartottjai számára ez az előírás nagyon furcsa és nehezen kezelhető helyzetet teremthetne. Ugyanakkor a bizottsági ellenőrzés is érzésem szerint egy jobb megoldást tartalmaz, és azt gondolom, hogy ha a b izottságnak nem kétszer és főleg nem 30 nap különbséggel kell az illetőt megvizsgálnia, hanem a bizottság vizsgálata után - és ez még nincs teljesen kész módosítás formájában, ez még be kell hogy kerüljön egy újabb csatlakozóval - a beteg számára bizonyos ideig tartó gondolkodási időt írunk elő, akkor ez nagy valószínűséggel elegendő lesz a helyzet megfelelő kezeléséhez. Nagyon örülök annak, hogy a 21. §ban sikerült megegyeznünk, hogy senki nem utasíthat vissza cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőkép es beteg helyett olyan ellátást, aminek következménye az ellátott számára maradandó vagy súlyos egészségkárosodás lehet tudniillik az eredeti előterjesztés ezt így tartalmazta. Ezt is nagyon súlyosan kifogásoltam, hiszen meggyőződésem, hogy ilyen felhatalm azást nem adhatunk senkinek. Ebben is sikerült megállapodnunk. Azt gondolom, az ellátás visszautasításának esetét ma már a 21. § szerint megfelelően tudtuk szabályozni, kezelhető helyzetet teremtve. Ami azonban, úgy látom, nem oldódott meg, és erre külön s zeretném felhívni a miniszter úr figyelmét, ez a 22. §ban az ellátás visszautasításának az a lehetősége, amikor valaki előre - pontosan úgy fogalmaz a törvény - "közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban általános érvénnyel egyes vizsgálatok at, beavatkozásokat megtilthat". (20.40) Nos, ezzel kapcsolatban nagyon súlyos aggályaimat vetettem fel. Két szempontból vetettem fel ezt az aggályt. Tekintettel arra, hogy a törvény semmiféle megszorítást nem tartalmaz, mit ért azon, hogy általános érvénn yel és egyes vizsgálatokat, miután megszorítás a törvényben nincs, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bármit. És itt az én legnagyobb bajom! Tudniillik első megközelítésben vajon mi az eljárási rend? Mi az eljárási rend akkor, ha valaki elmegy egy közjegyz őhöz, leírja, hogy ilyen, olyan és amolyan esetben hozzám orvost ne hívjanak? Vajon a hozzátartozó kötelese figyelembe venni a közokiratba foglalt véleményt? Mit fog tenni, ki fog tenni valamit, és mit fog tenni, ha a hozzátartozó azt mondja kétségbeesett en, mondjuk, a saját 25 éves gyermekére tekintve, hogy inkább megeszem a közokiratot, de akkor is kihívom az orvost? És akkor mit fognak csinálni? Megbüntetik? A következő kérdés: Ha ugyanezt a dolgot leírja, hogy ne utalják kórházba, akkor mit fog csináln i a körzeti orvos? Hagyja meghalni ott, az ágyban, mert ott van a kezében egy papír, hogy azt mondta valamikor két évvel ezelőtt, hogy őt ne utalják kórházba? Komolyan gondolja ezt valaki?! És ha az orvos mégis kórházba utalja, ezért milyen büntetés jár? K érdezem, mert örülnék neki, ha ezt eldöntenék azok, akik komolyan gondolják, hogy ez a szabályozás megfelelő. Vagy mondjuk, már bent van a kórházban az illető, ott áll az orvos a betegágy mellett, és ott mutatnak neki egy közokiratot, hogy ilyen és ilyen é letmentő tevékenységet vele nem végezhetnek el. Mit csináljon az orvos? Vegye figyelembe a közokiratot, és hagyja meghalni a beteget, mondjuk, egy három évvel ezelőtt aláírt közokirat alapján? És ez csak az egyik gond, mert ez az eljárási rend. Van egy másik nagyon súlyos problémám, amit már több alkalommal elmondtam. Az ember nemcsak biológiai lény, hanem lelke is van. És az bizony időnként, bár még - vagy egyáltalán - nem orvosi eset, de gyakorta előfordul, hogy nem egészséges. Mondjuk, Magyaro rszágon rendkívül általános a nem kezelt depresszió, amivel vagy eljut egy idő után megfelelő intézménybe, vagy valamilyen testi megbetegedés következtében derül ki, hogy az egész probléma mögött egy súlyos depresszió van, vagy esetleg egy öngyilkossági kí sérlettel hívja fel a társadalom figyelmét arra, hogy őbenne zajlik egy komoly, súlyos betegség. Gyakran előfordul, hogy kialakuló komoly elmezavar nem úgy jelentkezik, kérem szépen, hogy ma kirobban a betegség, és holnap már kórházban van, hanem lassan, f okozatosan fejlődik. Ha valakit abban a fázisban egy nagyon komoly vizsgálat
