Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - Dr. Sepsey Tamás (MDF) - a belügyminiszterhez - "Milyen jogi és ténybeli indokok alapján ad ki olyan igazolást a Belügyminisztérium, hogy 1950-52 között az ÁVH vizsgálati főosztályán nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
3210 Az illetőt Ausztráliában felismerte egy két és fél évig internálásban szen vedő hölgy, akinek a férje meghalt ez alatt az időszak alatt, és megpróbálta érvényesíteni a jogait. Az ausztrál bíróság számára a magyar Belügyminisztérium pedig - igaz, hogy egy országgyűlési képviselő ügyvédi irodáján keresztül - kiadott egy ilyen igazo lást. Szándékosan nem interpellációt nyújtottam be ebben az ügyben, mert akármennyire is ellenzéki képviselő vagyok, én fel sem merem tételezni azt, hogy a belügyminiszter úr erről tudott volna. Ezért kérném államtitkár urat, szíveskedjen az ország közvéle ménye számára tájékoztatást adni, hogy hogyan és milyen módon fordulhatott elő a Belügyminisztériumban, hogy egy ilyen tartalmú igazolást kiadtak. Meg fogjáke keresni az ausztrál bíróságot annak közlése végett, hogy Magyarországon köztudott - és ez nem bi zonyítandó tény a magyar eljárásjogi törvények alapján , hogy az Államvédelmi Hatóság őrizetében levő személyeket nemhogy megverték, hanem egyenesen agyonverték őket? Kérném, hogy a továbbiakban kerüljék el az ilyen iratok kiadását. Várom államtitkár úr v álaszát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A kérdésre dr. Világosi Gábor belügyminisztériumi államtitkár válaszol. Megadom a szót. DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Ha ön nem említette a nevet, akkor én sem. V. T. 1995ben egymás után két beadvánnyal fordult a minisztériumhoz, és a kérelmére kiadásra került egy úgynevezett szolgálatiidőigazolás, egy levél arról, hogy nincs a m inisztériumban fellelhető iratok között olyan, amely azt támasztaná alá, hogy személyesen bántalmazta volna az asszonyt és a férjét, vagy arra utasítást adott volna, és végül egy feljegyzés a hozzá csatolt jegyzőkönyvekkel, amely az ügyben szereplő, még él ő és - hangsúlyozom - V. T. kérelmére meghallgatott volt ÁVHsok nyilatkozatait foglalta össze, és amelyek, azt hiszem, egyikünk számára sem meglepő módon az ő állításait támasztották alá. Valóban, miután belügyminiszter úr tudomást szerzett az ügyről, elő bb a Belügyminisztérium kabinetfőnöke 1996. július 26án, majd maga a belügyminiszter úr 1996. szeptember 4én, majd pedig a minisztérium közigazgatási államtitkára ez év október 7én írt levelet. A levél címzettje eltérő volt, hol az előbb említett, hol p edig az ellenérdekű fél, mármint jelen esetben ellenérdekű fél. Mindhárom levél alapján az alábbiakat mondhatom: a képviselő úr által idézett kijelentés a feljegyzésben nem a minisztérium hivatalos álláspontjaként szerepel, hanem az a felvett nyilatkozatok összegzésének egyik része volt sem a feljegyzésben, sem más iratban nem szerepel olyan kitétel, hogy ezekkel a nyilatkozatokkal a Belügyminisztérium részéről bárki is a legkisebb mértékig is azonosulna. Idézek még az egyik ilyen levélből, az előbb említet t levelekből: "A hivatalos feljegyzésben, illetve a megküldött jegyzőkönyvekben foglaltakkal maga a belügyminiszter és a minisztérium vezetése nem ért egyet, a történeti tények súlyos megsértésének tartja azokat, a hivatalos feljegyzés a volt elnyomó terro rszervezet az ÁVH egykori alkalmazottainak véleményén alapul, és ellentmond az akkori köznapi tapasztalatoknak, annak, hogy Magyarországon az ÁVH ténykedése sokak megkínzását és halálát jelentette." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret le teltét.) Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)
