Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
3174 átalakulás - mert nemcs ak átalakítás, hanem itt átalakulás is van , akkor természetszerű, hogy nem is a célkitűzésekben van nézeteltérés, mert azt hiszem, hogy azok a célkitűzések, amelyek a '80as évek végén, a '90es évek elején kiformálódtak az egészségügy lehetséges megvált oztatásáról, jó célok, jó elképzelések voltak. Ki volt igazán felkészülve arra, hogy mindazokra a problémákra, amelyek a reformfolyamat előrehaladásával menet közben felmerülnek, azonnal és jó választ adjon? Csak annyit hadd említsek meg, hogy Magyarország on rövid egy évtized alatt - ami a hátunk mögött van - nem egyegy intézményt kellett megváltoztatni, nem néhány intézmény problémáját kellett a kormánynak kezelni, hanem a gazdaság és a közélet valamennyi intézményét gyökeresen át kellett alakítani. Példa nélkül álló feladat, ami itt KeletKözépEurópában ránk hárul. Példa nélkül álló feladat! Azt mondják, jellemző a fejlett társadalmak kormányaira, hogy ezek tipikusan válságkezelő kormányok, mert a társadalom, a közélet, a gazdaság egyegy részterületén m indig van valamilyen válság, és ha az egyik válságot megoldják, akkor egy másik területen keletkezik újabb válság, tehát a modern társadalom valahol egy ilyen mozgó válság társadalma. Példátlan az, hogy egyszerre kell valamennyi intézményrendszert átalakít ani, a gazdaság és a közélet valamennyi intézményrendszerét. Persze nyilván vannak prioritások. Amikor a gazdaság és a pénzügyi rendszer az összeomlás szélén áll, elfogadom, tudomásul veszem, hogy akkor olyan prioritások vannak, amikor más intézmények eset leg háttérbe szorulnak. Én magam tiltakozom ellene, mint ahogy a szociális és egészségügyi bizottság minden tagja mindig tiltakozott ez ellen, különböző formában fejezte ki, hogy az egészségügy, az oktatás és hasonlók, az emberi tőkébe beruházó és az ember i tőkét épségben tartó ágazatok ne szoruljanak háttérbe. De valahol tudomásul kell venni bizonyos realitásokat. Az órát néztem, hogy még mennyi időm van... (Dr. Surján Lászlóhoz:) Elnézést, képviselő úr, olyan rövid az időm, hogy magam sem tudom, hogyan sz űkítsem le a mondanivalómat a lehető legrövidebbre. (Dr. Surján László bólint.) Tehát nem csupán a '98as költségvetésről vitatkoztunk, hanem arról beszéltünk, hogy az eddigi költségvetéseknél mindig túltervezett volt a bevételi oldal és mindig alulterveze tt volt a kiadási oldal. A különböző magyarázatok, hogy a kormány az államháztartási hiányt ide akarja áthárítani, hogy az államháztartás egészének prezentációja, bemutatása a külföld felé s a többi ilyen fajta technikát, manipulációt eredményez a kormányn ál - ezek a magyarázatok nagyon gyakran előkerülnek. Nem mondom azt, hogy ebben a magyarázatban nincs valami. Ez bizonyos szempontból ésszerű magatartás, amikor nagyon fontos az, hogy azok számára, akiktől bizonyos pénzügyi és egyéb dolgokban függünk, jó k épet mutassunk. Nem mondom azt, hogy ebben a magyarázatban ne lenne racionalitás, de kevésnek érzem. Úgy érzem, nem eléggé megalapozott. Ha azt mondjuk, hogy a költségvetéseket végül is a Pénzügyminisztérium, a pénzügyi szakemberek vezérlik, akkor nyilvánv aló, hogy megfogalmaznak az egészségüggyel szemben bizonyos követelményeket, és a költségvetésen keresztül megpróbálják rákényszeríteni, hogy feleljen meg bizonyos követelményeknek. Nem az ő dolguk a reform maga, ők csak a finanszírozáshoz szólnak hozzá, é s azt mondják, hogy hajtsátok végre ezeket meg ezeket a feladatokat, amiket évek óta mondtok, amelyek évek óta napirenden vannak: az ellenőrzési rendszer kiépítése, a szakmai protokollok komoly, korrekt, megbízható elvégzése, a minőségbiztosítási rendszer, hogy erre épüljön egy olyan finanszírozás, ami korrekt és megbízható. A Pénzügyminisztérium nem felel ezekért a dolgokért, bár kétségtelen, hogy nagyon szűkmarkúan osztja a pénzt - amennyiben az ő hatáskörébe tartozik; és azt mindenki tudja, hogy abban a hosszú, nehéz alkuban az egyik döntő szó a Pénzügyminisztériumé. (Dr. Pusztai Erzsébet: Vagy a kormányé!) Igen, de a kormánynak van Pénzügyminisztériuma, és a világon mindenhol, ahol komoly, nehéz pénzügyi helyzet előtt áll a társadalom, a kormány, meghatá rozó, döntő szava van a pénzügyi szférának. Akár akarjuk, akár nem, akár szeretjük, akár nem, ez így működik. Tehát igazából, amikor a finanszírozásról, a költségvetésről beszélünk, akkor erről kell beszélnünk, hogyan is állunk a pénzek kiadásával.
