Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
3175 Most el jutottunk oda, hogy reálértéken már nem csökken tovább az egészségbiztosítás kiadása. Igazán komolyan - a kevés pénz mellett - azzal kell foglalkoznunk, hogyan állnak azok a reformlépések, amelyek szükségesek, elkerülhetetlenek, amelyek befejezetté tehetik az előző kormány által elkezdett reformlépéseket, és a megvalósuláshoz közel vihetik azokat a célkitűzéseket. (13.00) Na most mennyire könnyű ez? Én azt hiszem, mindenki úgy gondolta korábban, hogy könnyebb lesz az egészségügy reformját megvalósí tani. Valószínűleg minden egészségügyi miniszter szembekerült azzal a türelmetlenséggel - az előző kormány egészségügyi minisztere, népjóléti minisztere is , amelyik a társadalom felől, a pártok felől, az egészségügyi szféra felől megnyilvánul. Türelmetle n és elégedetlen a társadalom, illetve az ezzel foglalkozó emberek mindazzal, ami eddig megvalósult. De az egészségügy, lassan be kell látnunk, egy olyan rendszer, és az egészségüggyel kapcsolatos megegyezések olyan sokszereplős megegyezések, ahol nem lehe t rövid idő alatt megtenni azokat a lépéseket a minimális megegyezés nélkül, amire szükség van, ami elkerülhetetlen, ami a működőképesség feltétele, mint ahogy szerettük volna és gondolják. Egyetlen példát mindenféle célzatosság nélkül, de ez jut eszembe: az elmúlt évtized azt is bebizonyította, hogy sokkal kisebb rendszer maga egy párt - most függetlenül pártoktól , de milyen nehéz kivajúdni egy pártnak, egy párton belül a megegyezéseket, hogy ne vezessenek szakításokhoz, kizárásokhoz! Nem rossz szemmel k ell nézni ezeket a folyamatokat, hanem nagyon nehéz, vajúdó dolgoknak, nagyon nehéz problémáknak kell tekinteni! De azt gondoljuk végig, ahol nem olyan bonyolultak az érdekek, és nem a társadalom nagy rendszeréről van szó, hanem nagyon kevés, viszonylag na gyon kevés szereplős rendszerekről, és nem sikerül sokszor létrehozni azokat a megegyezéseket, a párbeszédek megfelelő formáit, és nem sikerül olyan kimenetelt elérni, ami kívánatos lenne, és ami a társadalom szempontjából is nagyon fontos lenne, mert iszo nyú nagy az időigénye. Még nem mértük fel, hogy a társadalmi változásoknak, a nagy rendszerek változásának mekkora időigénye van. Gazdag országokban, ahol csak néhány válságot kell kezelni, ahol oda tudnak csoportosítani pénzeket, nem úgy, mint mi, szűkülő pénzeszközök mellett kellene olyan reformokat végrehajtani, amihez minden józan emberi számítás szerint többletpénz kellene. De hát azokban az országokban, ahol van erre többletpénzt, eleve sokszorosa az odafordítható pénz, legalább ekkora az időigénye az átalakításnak, és nem befejezett módon, nem végleges módon. Az egészségügy egy olyan szolgáltatás, amivel soha, sehol a világon teljesen elégedett senki nem lesz. Én azt hiszem, hogy valahol a megértés köreit mélyíteni kellene. Én biztos vagyok benne, hog y sok intézkedésében elmarasztalható a kormány. Az utókor majd bizonyítja, hogy voltak téves - nem szándékos, de téves - intézkedések. És nagyon sok olyan intézkedés van, és ez tipikusan jellemző a gazdaságra és a közéletre, hogy mindegyiknek van előnyös o ldala, és mindegyiknek van hátrányos oldala. Ez elkerülhetetlen! A politika végül is érdekvezérelt tevékenység, érdekeket szolgál és érdekeket sért. Nem lehet úgy egyetlen érdeket sem szolgálni, hogy más érdeket meg ne sértsünk egyúttal. Azoknak a kérdések nek, amelyek annyi vitát váltottak ki, egyike az egészségügyi hozzájárulás bevezetése. Egyik oldalról egy racionális, ésszerű lépés. Ésszerű, mert azt mondja, hogy abban a gazdasági szférában, ahol eltitkolják a jövedelmet, ahol kicsi jövedelmet vallanak b e, ott is fizessék meg a minimális hozzájárulást azért az egészségügyi szolgáltatásért, amit mindenki megkap. Ne csak azok fizessék meg tisztességgel, akiknek számon kérhető, pontosan nyilvántartható a jövedelme! Tudjuk, ennek vannak káros hatásai is. Eset enként a jövedelem még nagyobb mértékű eltitkolására ösztönöz, esetenként olyan ágazatokat sújt, ahol igen nehéz ezt a pluszt - mert van, ahol ez plusz - elviselni. Tehát vannak pozitív és negatív hatásai. Összességében én ma is azt mondom: meg kellett lép ni ezt a lépést, mert hosszabb távon valószínűek a pozitív hatásai, annak ellenére, hogy nem teljesült úgy az a várakozás, amit ehhez mi fűztünk vagy a kormány fűzött. Sok kétséggel, fenntartással voltunk mi is ezzel a rendszerrel szemben.
