Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
3173 azonos az árat, nem törődve azzal, hogy ez egyes helyeken többl etet fog eredményezni, más helyeken pedig ellehetetleníti a működést. De hát nem erről szól most ez a vita. Ez a vita arról szól, hogy mi lesz 1998ban a társadalombiztosítási költségvetéssel. Ehhez pedig lehet bűvészkedni a számokkal, de érdemes akkor a k ormányképviselőknek meghallgatni a kormánypárti szónokok megjegyzéseit (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez az!) , és velük vitatkozni, hogy vane itt reálbér, vane itt reáldologi vagy nincs. Hiszen nem volt olyan kormánypárti hozzászóló eddig, aki elhitte volna a mi niszteri expozénak azt a kijelentését, hogy itt reális értéken szinten tartás, egyes helyeken pedig növekedés lesz. Ez a probléma, kedves államtitkár úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A 1 3 órakor kezdődő szünetig megadom a szót azoknak a képviselőtársaimnak, akik írásban előre jelentkeztek felszólalásra: Götzinger István képviselőnek, MSZP; és ha lesz idő, Surján László képviselő úr követi, a Fideszből. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti képviselők hozzászólásával kapcsolatban azért hadd jegyezzem meg, hogy valamennyi kormánypárti képviselő, aki hozzászólt, a szociális és egészségügyi bizottság tagja, és természetes, hogy az ő s zívügyük az egészségügy. (12.50) Természetes, hogy ők harcolnak azért, hogy az egészségügy jobb pozíciókat vívjon ki magának. Harcolnak azért, hogy a nemzeti jövedelmen belül ne csökkenjen tovább az egészségügyre fordított kiadások aránya, hanem növekedjen . A kormánypárti képviselők is elismerik a tényeket, sőt hangsúlyozzák azokat, és azt hiszem, a tényekben egyet kell értenünk. Egyet kell értenünk abban, hogy az elmúlt években folyamatosan - '92től '96ig - a nemzeti jövedelmen belül 15 százalékkal csökk ent az egészségügyre fordított kiadások aránya. (Selmeczi Gabriella tapsol.) El kell ismerni! Tények! De a tényeket magyarázni is kell, és azt hiszem, hogy mi különbözőképpen magyarázzuk a tényeket. Hogy melyikünknek sikerül jobban vagy kevésbé jól, ezt ta lán a jövő fogja igazolni, mert igazán nehéz ma egy ilyen komoly, nehéz, bonyolult folyamatban - amelyben az egész magyar gazdaság és társadalom van, ebbe beleértve az egészségügyet - kimondani a végső szót arról, hogy mi volt a jó és mi a rossz. No, ha a tényekről beszélünk - amikor a hiány egyre növekvő, egyre nagyobb mértékű hiányról beszélünk, és nagyon sokszor hangsúlyozzák, hogy az elmúlt években az egészségbiztosítás költségvetési hiánya óriási mértékben növekedett , én azért szeretném megjegyezni, hogy '92 óta reálértékben folyamatosan, hullámzóan ugyan, de csökkent a hiány. Ha '92t 100 százaléknak vesszük, akkor az Egészségbiztosítási Alap hiánya csak 87 százalék volt '92höz képest. Persze, ez a világon semmi mentséget nem jelent arra a helyzetre , ami kialakult. De a tényekhez tartozik az is, hogy reálértéken csökkent a hiány. Önmagukban a számok - pusztán a számok légüres térben - nem mondanak eleget a helyzetről. Azt sem mondanám, hogy ez a csökkenő hiány önmagában egy javuló helyzetre mutat. Tö bb más dolog mutat javuló helyzetre. Ez a megjegyzés inkább az eddig elhangzottakra vonatkozott. Ha abból indulunk ki, hogy a tényekben nagyjából megegyezünk vagy legalább is kénytelenek vagyunk megegyezni - igaz, hogy kiki más tényeket szeret inkább hang súlyozni , azonban a tényektől nagyon gyakran elvonatkoztatva próbáljuk azokat a folyamatokat magyarázni, amikben talán több ponton meg lehetne egyezni. Mint ahogy az előző kormány népjóléti minisztere mondta, hogy annak idején az egészségügy reformkérdés eiben sokkal nagyobb volt a megegyezés, mint amilyen megegyezés most a végrehajtás mikéntjében van. Azt hiszem, hogy ez is természetszerű valahol. Ha végiggondoljuk, hogy milyen feladat az egészségügy átalakítása, milyen folyamat az
