Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
3171 kérem szépen, csökkenteni kell a létszámot, és akkor annak rovására majd lehet emelni a béreket; nagyon örülnék neki, ha a Népjóléti Minisztérium tájékoztatna bennünket azokról a létszámno rmákról, amelyek szerint az a véleménye, hogy az alatt már beteget ellátni nem szabad, mert az a beteg életét fenyegeti. (12.40) Ha a minimumfeltételekről szóló népjóléti miniszteri rendeletet nézem meg, akkor azt kell látnom, hogy emelni kellene a létszám okat a kórházakban, mert a minimumfeltételekről szóló rendelet szerint lényegesen több nővérre és szakdolgozóra lenne szükség. Most akkor kit kell elbocsátani, mikor, meddig? Két év múlva kezdhetjük elölről, akkor már fel kellene venni az embereket. Ez a d olog kidolgozatlan, végiggondolatlan, súlyosan árt az egészségügy intézményeinek, súlyosan árt a betegellátásnak, közvetlenül a betegeknek, csak ezt nem lehet egyik napról a másikra egyszerűen kimutatni, mert a betegek - akiknek sérelmére történik valami e gy intézményben - ritkán tudnak olyan hangon panaszkodni, hogy az eljusson a minisztériumig. Én rendkívül felelőtlen kormányzati politikának tartom azt, amikor látszólag struccként fejüket a homokba dugva olyan számokat írnak le egy költségvetésben, amiről mindenki, aki egy kicsit ért hozzá, világosan tudja, hogy sem bevételi, sem kiadási oldalon nem teljesíthetők, majd ezután ezekhez a számokhoz igazítva egymást érik a legkülönfélébb intézkedések, amelyeken már, az az érzésem, időnként maga a minisztérium sem tud kiigazodni. Nagyon jó volna, bár ebben a költségvetésben én erre nem látok reményt, azt gondolom, hogy majd a következő kormány számára következik el az a feladat, hogy végre egyszer szembenézzen az egészségügy valós állapotával, és üres lózungok, általánosító megállapítások és semmitmondó banális statisztikai adatok alapján akarja a magyar egészségügyi ellátórendszert kapkodva, összefüggéstelenül átalakítani, mert ez az intézményrendszer összeomlásához vezethet. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellen zék soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Tekintve, hogy az úgynevezett első kör lement, megadom a szót Keller László államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván szólni. KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár : Köszönöm sz épen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Borzasztóan sajnálom, hogy Pusztai képviselő asszony a számoktól elvonatkoztatva szólt hozzá az általános vitában. Azt állította, hogy csökkennek az egészségügyi kiadások 1998ban. Ehhez képest a gyógyító, megelőző ellátásokba n a bérnövekmény 25 milliárd forint, képviselő asszony, a dologi növekmény pedig több mint 10 milliárd forint, és ezen kívül 1998ban több mint 3 milliárd forint áll fejlesztési célokra rendelkezésre. Azt gondolom, hogy egyszerűen tényszerűen nem áll meg k épviselő asszony állítása. A második: az önkormányzat és a kormány egyetértett abban, hogy a központi költségvetés a magánpénztárak miatti járulékkiesést 20 milliárd forinttal ellentételezi. (Dr. Pusztai Erzsébet: Én meg tudom!) Lehet itt a számokkal bűvés zkedni, de tényszerű egyetértésen alapul 20 milliárd forintos költségvetési ellentételezés. A nyugdíjemelésnél, képviselő asszony, 21,5 százalékos nettó bérkiáramlással számol a költségvetés. Ezt világosan megmondja, de nem számolhat 2223 vagy akár 10 vál tozattal is. Soha senki nem mondta azt, hogy a nyugdíjemelés egyenlő az energiaárkompenzációval. (Dr. Pusztai Erzsébet: Majd visszaidézem a minisztert!) Erről nem volt szó. Amikor a finanszírozási rendszerről elmélkedik képviselő asszony, akkor borzasztó jó lenne, ha egy kicsit visszamenne 1993ba, amikor ráeresztették az egészségügyi rendszerre azt a finanszírozási rendszert, amiről maguk sem tudták azt, hogy milyen hatásokat fog kiváltani az egészségügyi ellátó rendszerben. Mivel számoltak akkor? Egyszer mondják már ebben a Házban, hogy akkor milyen hatásszámítások alapozták meg az önök döntését.
