Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
3170 Hogy is van ez most bevételi oldalon? Arról beszéltünk itt, illetve beszéltek előttem szólók, hogy vannak olyan biztosítottak, akik után senki nem fizet járulékot. Ezeknek a legszélesebb kö re a nyugdíjasok köre. Ha elfelejtették volna, felhívom a figyelmüket arra, hogy ezt most szüntették meg. Korábban keresztfinanszírozás volt, és a Nyugdíjbiztosítási Alap a nyugdíjasok után fizetett az egészségbiztosításnak. A Pénzügyminisztérium új konstr ukciót talált ki, ehelyett bevezette az egészségügyi hozzájárulás intézményét, amelyet természetesen minden alkalommal túltervez, de nem jön be; amely független a biztosítási jogoktól, mert ha valaki nem fizeti, akkor is el kell látni, mert nem eredeztet b iztosítási jogviszonyt csak az egészségbiztosítási járulék. Az egészségügyi hozzájárulás ettől független. Megint, természetesen ebben a költségvetésben is túltervezi a Pénzügyminisztérium az egészségbiztosításhoz képest, már egészen bagatell, csak 5 milliá rd forintos eltéréssel tervezi túl, szép meséket mondva arról, hogy most majd a behajtás mennyivel lesz jobb, de az elmúlt évből talán szerencsésebb lett volna tanulniuk. Tehát egyik oldalon olyan változásokat hozott létre az Egészségbiztosítási Alap finan szírozásában - és ezt egyszer már egy hozzászólásomban, egy interpellációban elmondtam , hogy 4050 milliárd forinttal rontotta az Egészségbiztosítási Alap egyenlegét. Egyébként ezen is tetten érhető az a tendencia, hogy ilyen rejtett módszerekkel folyama tosan pénzt vonnak ki az egészségügyből. Nem reálértéken - inflációval. Aztán hallhatjuk azt a szép történetet - miniszterelnök úr természetesen már megint valahol egészségügyi dolgozók között járt, és megint ígért valami szépet, azt mondta , hogy jövőre az egészségügy kiadásait reálértéken tartjuk. Az egészségügyben óriási deficit van hosszú idő óta. Ebből az következik, hogy a deficitet is reálértéken fogják tartani. Nagyon érdekes volt, már egyszer idéztem, az Orvosi Kamara képviselője elmondta, hogy ez nemcsak reálérték, hanem reálhiánytartást is jelent, hiszen ha hiány van a rendszerben, az is arányosan növekedni fog. De nézzük csak meg, hogy néz ki ez a reálértéktartás! Azt mondják, azt mondja a Népjóléti Minisztérium - megállapodások születtek már m egint , hogy garantálják mindenki számára a 16 százalékos béremelést, és ezt fix összegként eljuttatják az intézményekhez, a dologi kiadásokat pedig 10,5 százalékkal fogják emelni. Nagyon érdekes. A dologi kiadások tekintetében vizsgáljuk csak meg, mi az, hogy reálértéktartás! A termelői árak növekedését 14 százalékra prognosztizálja a költségvetés, az egészségügyi intézmények dologi kiadásait 10,5 százalékkal emeli meg. Hol van itt a reálértéktartás? Mert az egészségügyi intézmények számára is növekszik a z energiaár, folyamatosan növekszik a gyógyszerkiadás, az élelmiszerárak és minden, amit az egészségügyi intézmények megvásárolnak. Tehát a dologi kiadások tekintetében garantált, hogy nincs reálértéktartás. Lehet persze arról mesélni az országnak, hogy mé g takarékosabban kell az egészségügyi intézményeknek gazdálkodni, de van egy határ, ami alatt már a betegellátás károsítása nélkül nem lehet igazából gazdálkodni. És ezt a határt senki nem vizsgálta meg, és erre a határra vonatkozóan senki nem kaphatott mé g a kormánytól egy egyértelmű és világos kimutatást. És mi van a bérkiadásokkal? Végignéztem a tételeket. Átlagosan olyan 14131211 százalékkal nő, és mindenhol meg lehet állapítani a különféle tételeknél - fekvőbetegellátásnál, járóbetegellátásnál , hogy a bérkiadásokra kiszámolják a 16 százalékot. Ez a számítás úgy történt, ahogy általában történni szokott, hogy az összkiadásnak cirka 60 százaléka bér. Ennek számolták ki a 16 százalékos emelkedését. De én nem látok semmiféle differenciát arra vonatko zóan, mi van azokon a helyeken és azokban az intézményekben, ahol a kiadásoknak nem 60 százaléka, hanem nagyobb aránya teszi ki a bérkiadást. Ilyen probléma volt az elmúlt években is. Ezek a részletszámítások rendre elmaradtak, s ha megnézzük az egészségüg yi dolgozók béremelkedésének ütemét átlagosan az országban, akkor azt láthatjuk, hogy elmaradtak a kormány által beígért intézkedésektől. Nagyon szeretném, ha egyszer azok helyett a szép, nagy általánosságok helyett, amit elsősorban egyébként nem az egészs égügyhöz értők, hanem a gazdasági szakemberek szoktak mondani, hogy
